Törvényhatósági és Községi Önkormányzatok III. - Fejér Megyei Levéltár közleményei 10. (Székesfehérvár, 1989)

A közigazgatási reform bevezetésének lehetőségei

sülése. Ezt azonban az államrend megfelelő személyzeti politikával a minimálisra igyekezett csökkenteni. Úgy látszott, hogy a polgári közigazgatási kereteket a de­mokratikus viszonyok között sikerül új tartalommal meg­tölteni. Az önkormányzati elvet 1945 után is párosítot­ták a dekoncentráció elvével. Ez a "szervezeti szétpon­tosítás" annyit jelentett, hogy a közigazgatási egysé­gekben az állami feladatokat nem az önkormányzat, hanem az állami szakszervek oldották meg. A főispánok felada­ta maradt, hogy az állami és az önkormányzati szervek közötti összhangot, az együttműködést biztosítsák. A történelmi fordulat a polgári közigazgatási kereteket új feladatokkal tölti meg. Olyan közigazgatási kérdések megoldására került sor, amelyek korábban nem tartoztak a hagyományosan vett igazgatási kérdésekhez, amelyeknek nem vagy csak alig volt jogszabályi hátterük. így az új kérdések megoldása előtt több esetben értetlenül álltak a szakképzett tisztviselők. Egyrészt nem érezték magu­kat feljogosítva az ügy elintézésére, mivel a korábbi közigazgatási gyámkodás során a kisebb jelentőségű ü­gyek megoldására is kaptak felsőbb utasításokat. Jelen esetben a kis létszámú közigazgatási apparátusoknak nem volt meg az erejük arra, hogy nagyobb társadalmi kérdé­seket eldöntsenek. Pedig 1945 tavaszán a helyi átalaku­lásokat nagy horderejű események kísérik, amelyekben a közigazgatásnak állást kellett foglalni. Az önkormány­zati szervekben 1945 tavaszán sok a bizonytalankodása­melyek a feladatok végrehajtását olyan időkben hátrál­tatták, amikor a késlekedés a társadalmi átalakulás ro­vására ment. A megoldást e tekintetben a különleges feladatok elvég­zésére alakított népi szervek létrehozása jelentette. A népi szervek, különösen a nemzeti bizottságok és a köz­ségi földigénylő bizottságok az önkormányzati és a szak-

Next

/
Oldalképek
Tartalom