Törvényhatósági és Községi Önkormányzatok II. 1945-1950 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 9. (Székesfehérvár, 1989)
Községi önkormányzatok
A belügyminiszter ugyanis a járási főjegyzőket személyesen tette felelőssé a beszolgáltatások időben pontos teljesítéséért. A belügyminiszter a közigazgatási apparátusból az egyébként is megterhelő feladatokat ellátó járási főjegyzőket látta olyanoknak, akik az adót és a terménybeszolgáltatást végrehajtó apparátus nélkül is eredményesen végezhetik. Egy körrendeletben ezzel kapcsolatosan sokat sejtető gondolatokat fogalmazott meg a belügyminiszter: "Nem fogadok el olyan kifogást, hogy nincs elegendő vagy nem megfelelő községi alkalmazott. Ennek a kérdésnek az áthidalása a járási főjegyző feladata, és a járási főjegyző alkalmassága vagy alkalmatlansága tűnik ki abból, hogy a személyi és azon keresztül az önkormányzati és állami szempontból is rendkívüli fontossággal bíró kérdést miként oldja meg? Ha az eredmény nem lesz megfelelő, abból azt látom igazolva, hogy az illetékes szerv nem akar vagy nem tud hivatásának megfelelni." (32) A Fejér vármegyei alispán a járási főjegyzőket mulasztás esetén rendbírsággal sújtotta. A községi elöljáróságoktól sorra érkeztek a kimutatások, melyekből kitűnt, de a jegyzők is jelentették, hogy a lakosság a terménybeszolgáltatást teljesíteni képtelen. Csákberény községben 1946. évben a beszolgáltatásra előirányzott gabonának mintegy negyede termett, adót fizetni pedig bevételi forrás miatt a lakosság képtelen volt. (33) Szakigazgatási kérdésekben a szakminisztereknek is joguk volt a községi ügyekben intézkedni. Ehhez azonban a Belügyminisztérium közreműködésére is szükség volt. A szakigazgatási tevékenységet végző községi tisztviselők leginkább az alsó- és középfokú szakigazgatási szervekkel voltak kapcsolatban; így a pénrzügyigazgatóságokkal, az adóhivatalokkal, a járásbíróságokkal, az ügyészségekkel, a köz-' jegyzőkkel. A szakigazgatási feladatokat a községi önkormányzati igazgatásnak végre kellett hajtani. A szakigazgatási szervek túl sok feladatot róttak már a 20. század harmincas éveiben a községekre.
