Törvényhatósági és községi önkkormányzatok I. 1945-0950 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 8. (Székesfehérvár, 1989)

A demokratikus közigazgatás megteremtésének feltételei - Az ideiglenes polgári közigazgatási szervek működése: az önkormányzati és az állami szakfeladatok együttes megoldása

Az egykori tanácsköztársasági vezetők az 1919-es hagyományokra alapozva kívánták kiépíteni az államszervezetet. Azokban a községekben, melyekben a Tanácsköztársaság idején funkciót viselt egyének voltak a politikai vezetésben többségben, ott a települések élére általában tanácsokat szerveztek. Ezt a testületet nevezték falutanácsnak, községtanácsnak, közigazgatási tanácsnak, városi tanácsnak, de (több-kevesebb tagból álló) bizottságnak, sőt kommunista komiténak is. Ez a bizottság állhatott öt, tizenegy, huszonegy tagból is. A tanács is bizonytalan számú volt, de általában nem közelítette meg a képviselő-testület létszámát. A tanácsok élére direktóriumot állítottak, amely 3-5, de 7 tagból is állhatott. A községi direktóriumot a községi bíró vezette, aki lehetett új személy, de alkalmazták a régi bírókat is. (31) A községi bírónak a közigazgatás első lépéseinek megtételében kiemelkedő volt a szerepe. A községi bírók politikai szempontból kevéssé kompromittálták magukat az elmúlt rezsim alatt. Köztudott, hogy a polgári közigazgatás rendszere nem az önkormányzat vezetőjére, a községi bíróra épített, hanem a főszolgabírón keresztül a községi jegyzőre. Különösen a harmincas években szorult vissza a községi bíró szerepe és végeredményben a képviselő-testületi ülések elnökségén túl csupán reprezentációs feladatai voltak. Az érdemi döntés a községi jegyző kezében volt. Ez a múlt rendszer idején, különösen annak végén degradált szerep tette alkalmassá a községi bírókat, hogy a felszabadulás után a település baloldali érzemű egyéneitől a község vezetésére megbízást kapjanak. A községi bírók egy része a nyilas rezsim idején is megmaradt funkciójában.