Szent István- emlékülés Székesfehérvárott - Fejér Megyei Levéltár közleményei 7. (Székesfehérvár, 1989)
Kardos József: Szent István emléke és a szentkorona-tan
A legitimista gondolat hívei különösen élen jártak abban, hogy az ősi magyar alkotmányra hivatkozva próbálják megakadályozni egy német mintájú parancsuralmi rendszer kiépítését. A római katolikus pappolitikus Griger Miklós a legitimista Nemzeti Néppárt programját részletezve 1936-ban arról szólt, hogy az „egypártrendszerbe csomagolt diktatúra, amely felé sokszor letagadott, de kétségtelen elszántsággal halad a mai rezsim" . . . „Német- és Olaszországban uralkodó politikai kurzus'" Ezzel szemben a történelmi alkotmány, a szent korona eszméje adhat védelmet, amely „képes a nemzet összes erőit egyesíteni . . . anélkül, hogy kénytelen volna a szabadságra béklyót vetni, anélkül, hogy zsarnoki hatalommal kellene a nemzet életének folyásába beavatkoznia". Hasonló gondolatoknak adott hangot a bethleni politikai kurzus elkötelezett közjogásza, Egyed István is, aki a diktatórikus törekvésekre utalva állapította meg a harmincas évek közepén: „Helytelen lenne oly reformba fogni, amely a jogfolytonosságot megszakítaná, és az alkotmányosság ősi szellemével ellentétben diktatórikus irányba terelné jogfejlődésünket." Ehhez a gondolatkörhöz csatlakozott Serédi Jusztinián hercegprímás is, aki itt Székesfehérvárott. Szent István emlékére rendezett ünnepi országgyűlésen, 1938. augusztus 18-án tartott beszédeben a következőket mondta: Nekünk . . . „magyarságunkat és magyar intézményeinket nem olyan reform útján kell megteremtenünk vagy tökéletesítenünk, amely megtagadja a múltat, hanem ami visszatérés a múltra, nekünk a még ki sem próbált reformok kergetése helyett a szent király példájára, az ősi magyar hagyományokba és jogszokásokba kell beágyaznunk a korszerű újításokat ..." Ezen az országgyűlésen azonban másképpen is hivatkoztak Szent Istvánra. Nem nehéz a hivatalos kormánypolitika aktualizálását kiolvasni Hóman Bálint beszédének azon tételéből, amikor István politikájáról szólva kijelentette: „Senki határozottabban nem foglalhatott állást a nyugati politika és ennek univerzális keretében a nemetbarátság és olaszbarátság .. . eszméje mellett..." mint ő. Az 1930-as években a szentistváni állameszme és a szentkoronatan sokak, így Egyed István gondolkodásában is egybekapcsolódott. A Werbőczy idején már teljesen kialakult szentkorona-tan — írta Egyed — „a magyar államiság alkotmányos berendezésének legszemléltetőbb kifejezője". A többnemzetiségű, többnyelvű, békében együtt élő szentistváni államalakulat számára alkotmányos életet a szentkorona-eszme biztosított, amelyben az egyes nemzetrészek egésszé olvadtak és ami a „területet és lakosságot különleges állami létbe" foglalta össze, biztosítva a törvényhozás és a végrehajtó hatalom alkotmányos működését. A székesfehérvári ünnepi országgyűlésen Tomcsányi Móricz ezzel kapcsolatban a következőket emelte ki: „Alkotmányi berendezésünk Szent István óta változott, fejlődött főképpen — s ez az egész fejlődés tengelye — a nemzeti szabadságjogok megerősítésével, kifejlesztésével, s intézményes és döntő jelentőségű biztosításával éspedig mindez: a királyt, az államfőt és a nemzettagokat szervesen egybekapcsoló, közjogi egységbe foglaló, az államnak színtiszta közjogi konstruktív szemléletet nyújtó, s ehhez képest minden egyoldalú, akár felülről, akár alulról jövő uralmi törekvést kizáró: a
