Szent István- emlékülés Székesfehérvárott - Fejér Megyei Levéltár közleményei 7. (Székesfehérvár, 1989)

Kardos József: Szent István emléke és a szentkorona-tan

szent korona közjogi gondolatának megfelelő különleges magyar jogrendszer keretében". Tehát — Tomcsányi szerint — a szentistváni gondolat a szentkorona-eszmében fejlődött tovább és teljesedett ki, védelmet nyújtva minden szélsőséges törekvés ellen. A szentistváni állameszme esetében jelentkezett olyan ideológiai törekvés is, amely a Szent István-i Intelmekben található, az idegenek befogadását és védelmét igénylő kitételre hivatkozva, toleránsabb nemzetiségi politikát hirdetett, és Trianon revízióját békésebb, kulturáltabb formában kívánta megoldani, mint a korábbi jelszavas nacionalizmus, vagy a durva, faji nézetekre alapozó fasiszta ideológia. Ez tükröződött például Egyed István gondolataiban is: „A magyar nemzet tagjait összetartja — írta Egyed István egyik munkájában — az a közös meggyőződés, hogy ennek a nemzetnek küldetése van a Duna völgyében." Â magyar nemzet — a jogfolytonosság eszméjéhez ragaszkodva — ma is követi a szentistváni gondolatot, amely biztosította a nem magyar anyanyelvű polgárokkal való békés együttélést. Ezt a békés politikát Szent István király hagyta örökül fiához intézett Intelmeiben. Ezt követve „Szent István országai — a történelem során — békés otthoni biztosítottak mindenkor a magyar állam minden anyanyelvű polgárának, azaz a szent korona minden népének". Az 1938-as országgyűlésen Tildy Zoltán a következőképpen fogalmazott: „Szent István példát vett idegenektől s idegeneket, főként a jeleseket és bölcseket szívesen látta királyi udvarában, de mások példája, a más országok fiai ezen a földön csak magyar célt szolgálhattak". Németország jóvoltából történt „országgyarapodás" után Teleki Pál miniszterelnök a szentistváni gondolatra hivatkozva utasította el az erőszakos magyarosítást. A magyarosítás — mondta egyik beszédében —• ellentétes a szentistváni gondolattal, amely nem egy nép kizárólagos államalkotó és országkitöltő szerepében valósul meg, hanem célja éppen sok különböző nép nemzeti sajátosságainak fenntartásával azokból a magyarság vezetése alatt soknépű, soknyelvű de mégis egységes szellemű nemzettestet alkotni". Ezek a historizált elképzelések, aktualizált gondolatok végső soron kedvezőbb alternatívát nyújthattak volna a nemzetiségi kérdés esetében is. A politikai ideológia törekvéseit — akár historizált az, akár nem — a történelem valóságos menete keresztülhúzhatja. Egy nemzet önismeretéhez azonban hozzátartozik ezek feltárása és számbavétele is. Ezért fontos a Szent Istvánhoz kapcsolódó gondolatok nyomon követése és differenciált bemutatása. JEGYZETEK Eckhart Ferenc: A szentkcrona-eszme története. Bp. 1941. Szekfű Gyula: Szent István a magyar történet századaiban. Emlékkönyv. III. kötet. Bp. 1938. Griger Miklós: A legitimizmus és a magyar feltámadás. Bp. 1936. Egyed István: Az új államrendszerek és a magyar alkotmány. Bp. 1935. Az ezeréves magyar alkotmány. Bp. 1939. Palsovics Iván: Gróf Teleki Pál nemzetiségi politikája. Kecskemét 1942. Az országgyűlés felsőházának és képviselőházának ünnepi együttes ülése 1938. augusztus 18-án. Képviselőházi Napló 1935—1940. XX. kötet.