Szent István- emlékülés Székesfehérvárott - Fejér Megyei Levéltár közleményei 7. (Székesfehérvár, 1989)

Kardos József: Szent István emléke és a szentkorona-tan

A mohácsi csatavesztési követő századokban is szerepet kapott a politikai gondolkodásban Szent, István neve és a szentkorona-eszme. A magyarországi reformáció és ellenreformáció eszmei küzdelmeiben megjelent a nagy királyra történő különböző értelmű utalása és a Habsburg-ellenes rendi függetlenségi mozgalmak eszmevilágában is megtalálható Istvánra és a szent koronára való hivatkozás, amikor az ország egységét és önállóságát, a rendek jogait igyekeztek bizonyítani. így vált a szent korona 1790-ben Bécsből történő hazahozatala ujjongó diadalmenetté, a magát koronázni nem hagyó II. József, illetve a Habsburg abszolutista törekvések elleni tüntetéssé. Az udvar viszont a rendcsináló, a rendfenntartó, az egyházi javak és kinevezések felett rendelkező István alakját dicsőítette. A reformkor idején Kossuth Lajos és mások a feudális eredetű szentkorona-eszmét a polgári átalakulás érdekében kívánták felhasználni, amikor a Werbőczy-féle jogkirekesztést, jogkiterjesztésre változtatva: a népet, a jobbágyokat is a szent korona egyenlő jogú tagjaivá akarták tenni. A feudális magyar politikai gondolkodásból a polgári ideológiába is átöröklődött Szent István és a szent korona kultusza. A XIX. század végén a XX. század elején a tantétellé merevedett szentkorona-eszme különösen jelentős szerepet kezdett játszani: a magyar nacionalizmus eszmekörébe épülve bizonyítékul szolgált — különleges államalkotó képességet és közjogias érzéket hirdetve — más népek feletti hatalmi törekvések számára, és egyúttal történeti, jogi alapot biztosított a dualista államrend funkcionálásához. Szent Istvánhoz kapcsolódó gondolatok viszont — mint ahogyan ezt Szekfű Gyula bizonyította — háttérbe szorultak. A két világháború közötti közjogi-politikai gondolkodásban, a megváltozott helyzethez alkalmazkodva nyert újból jelentőséget a szentkorona-tan. A rendszer közjogi alapját, alkotmányosságát, a jogfolytonosságot, a király nélküli királyságot akarták igazolni segítségével, és felhasználták a történelmi országterület egységének bizonyítására, a területi revízió sürgetésére. Az eredetét tekintve feudális gondolat anakronizmusát történelmi díszletekkel, a történeti gondolatok folytonosságának hirdetésével igyekeztek elleplezni. Az 1930-as években különös hangsúlyt kapótI a szentistváni gondolat. A nagy király halálának 900 éves évfordulóját, az 1938-as emlékévet, a neki tulajdonított eszmék jegyében ünnepelték. Aktualizálva hangoztatták a szentistváni eszme egyszerre magyar és keresztény voltát, amely társadalmi békét teremt, a hagyományt ápolja és a haladás" szolgaija. Hangsúlyozták a magyarságnak a Kárpát-medencében meglevő államalkotó hivatását és kiegyensúlyozó szerepét. Történelmi mítoszokkal próbálták a rendszert stabilizálni, elfogadhatóvá tenni. A magyar politikai gondolkodásban a historizálás tradicionálisan jelentkezett. Az azonban nem mindegy, milyen célokra használták fel ezt. A szentistváni állameszmének volt ugyanis az említettek mellett egy olyan vonulata is, amely a fasiszta parancsuralmi rendszer kiépítése és a Németországtói fenyegetett nemzeti függetlenség megvédése érdekében hangoztatott történelmi érveket.