Előadások Szabadbattyán község történetéből - Fejér Megyei Levéltár közleményei 6. (Székesfehérvár, 1989)

Kállay István: Battyán múltja a Rákóczi szabadságharc leveréséig

Jakab/. A Bökény nemzetség tagjai /Péter, Chapan, Jakab/ a Battyáh melletti Sár folyón hidat épített, a fehérvári káptalan fövenyi réve kárára, holott ott sem csónakos, sem másféle átkelés nem volt. 1279-ben perlekedés után úgy egyeznek meg, hogy Péterek a hidat harmadától kezdve hosszában,Fehérvár felé, félig lebontják és malomgáttá alakítják át: a megmaradó átkelő nem bővíthető, szekerek és lovasok számára nem használható, csak a rekesztőt nyitó és a malmot működtető gyalogosok részére. Péterek nem tarthatnak hajókat a Sáron való átkelésre, csak nagy szükség esetén, legfeljebb négy személyt befogadó csónakot. Az 1298.évi határleírás szerint Battyán-föld Újfaluval /Fehérvár keleti külvárosával/ és Pákozddal is határos, éspedig a Börgönddel ellentétes /északi/ oldalon, a szőlőknél, Fehérvár határában, a Lovasberény felé vezető útnál. 1326-ban a király Magyar Pál gímesi várnagynak és főtárnoknak adta a Sár folyó mellett fekvő battyáni királyi és királynéi földeket, melyek a fehérvári és veszprémi egyház birtokával a Sár folyón és nyugaton a Szent Demeter egyház mellett határosak, és északon egy dombtól nyugatnak haladva a Bökény nemzetségbeliek földjéig tartanak. 1346-ban a fehérvári Szent Miklós egyház rectora a nádornál tett panaszt István erdélyi vajda ellen,aki az egyház földjét a saját Bathyan birtokához csatolta és használta. István viszont arra hivatkozott, hogy oklevelekkel tudja bizonyítani a birtokjogot.