Honismereti Írások Kálozról - Fejér Megyei Levéltár közleményei 5. (Székesfehérvár, 1989)

Káloz község - Történeti áttekintés

1563 és 1588 között még több török összeírás történt.Úgy látjuk, hogy az adózó porták száma 6 és 9 között váltakozott a fent említett 25 évben. Az 157o-es években a székesfehérvári /Isztulni Belgrád/ vár építéséhez munkaerőt vezényeltek a szandzsákok területéről. 1572-ben 22 kálozi ember 158 napot dolgozott Fehérváron. Egy 1573.évi adóösszeírás /defter/ a kálozi adófizetők nevét is feljegyezte. Eszerint a következők fizettek adót ebből a faluból a töröknek: Cseh György bíró, Hercheky /Hörcsöky/ Antal, Dámján Ambrus, Polgár Gáspár, Hercheky /Hörcsöky/ Ferenc, Kiss Gergely, Zabó /Szabó/ László, Zalay Urban, Végh Péter, Bakoni Bertalan, Mohácsy Gergely, Zákány Pál,Bakon Szaniszló, Demján Gergely, Kuchár Sebestyén, Kauthor Pál, Zenthpéteri Péter, Miser Gallas, Kovách Gergely, Tóth Bálint, Somogy János, Hejgedős Máté és Nyers Imre. 1583-ban Kálozt Pálffy Miklósnak adományozta a király. A 16. század vége és a 17.század eleje véres küzdelmeket hozott ezen a tájon is.A tizenöt éves háború a hódoltságban különösen pusztító erejű volt. A haditanács szerint az itt élő népeket, mivel az ellenségnek /töröknek/szolgálatot tehetnek, le kell ölni. Pálffy Miklós, az 1595-ben visszafoglalt Esztergom főkapitánya megbízásából a hódoltság keresztény lakosságát kivonta a veszélyeztetett régiókból, a lakosságot Érsekújvár környékére, ill.a királyi Magyarország sok falvába telepítette le. Ekkor /1695 után/ néptelenné vált a hódoltság, közte Kálóz falu is. 1617-ben azonban elhagyott,lakatlan pusztának említik, egy 9 évvel későbbi feljegyzésben mindössze 2 portával