A zsidók Fejér megyében - Fejér Megyei Levéltár közleményei 4. (Székesfehérvár, 1989)

Schweitzer József: Magyar zsidók a kezdeti időktől 1867-ig

meghozatala elődeink szélsőségesen asszimiláns életviteléről tanúskodik. A kor viszonyaiból a többi tilalom érthető, s aligha mondható diszkriminatív jellegűnek. Egy következő szabályozás 1100-ban a . zsidók lakóhelyére nézve tartalmaz bizonyos megszorításokat. Az Árpád-kori zsidók kisebb mértékben földmíveléssel, nagyobb arányokban földbérlettel és pénzügyletek bonyolításával foglalkoztak, sőt egy időben kezükön volt a pénzverés is. Ismeretes, hogy az egyház híveinek szigorúan tiltotta a kamat-üzletekkel járó foglalkozásokat, ezért nyilvánvaló, hogy mint Európában másutt is - a pénzkölcsönzéssel járó tevékenység a zsidók megélhetési köréhez tartoztak. Jeles szerepük volt a kereskedelemben, amire a XI. században megalakult esztergomi zsidó közösség léte is utal. Esztergom a hazai és a nemzetközi kereskedelmi életben - dunai átkelőhelye folytán - jelentős szerepet vitt, s így a zsidó közösség korai megalakulása e körülményekkel függött össze. A másik korai zsidó közösség Budán keletkezett, amelyet az első keresztes hadjáratok menekültjei alapítottak. Ami a keresztes hadjáratokat illeti, a már Mosonnál állomásozó hadakat Könyves Kálmán visszafordulásra késztette, s így e nemes lovagok dúló hadjárata nem zavarhatta meg az ország rendjét. A középkori magyar törvényhozás legjelentősebb zsidó vonatkozású rendelkezése IV. Béla nevéhez fűződik. A tatárjárás következtében lerombolt ország újjáépítésében igényelte a zsidók közreműködését. Ám ezt csak úgy érhette el, ha a birodalmába érkező zsidók számára megfelelő védelmet biztosított. Ezt szolgálta az a privilégium levél, amely egyrészt szabályozta a kereskedelmi kapcsolatokat a keresztények és a zsidók között, másrészt védelmet biztosított az esetleges inzultusokkal szemben is. Megállapította azokat az eseteket, amelyekben a peres ügyekben maga a király, vagy képviselője