A zsidók Fejér megyében - Fejér Megyei Levéltár közleményei 4. (Székesfehérvár, 1989)

Somkuti Éva: A lovasberényi zsidó község 1798. évi privilégiumlevele

fia, Mózes Antal örökölte az uradalmat. 1798-ban adta ki a lovasberényi zsidó község privilégiumát, amely már igazi szerződés, mert a zsidóság is ad bizonyságlevelet a vállalt kötelezettségekről. A földesúr és a zsidó község tehát szerződéses jogviszonyban állt (privilegiális kontraktus), amelyben mindkét fél jogi és anyagi kötelezettségeket vállalt, illetve szabadságokat adott és kapott. Előnye természetesen a földesúrnak volt, hiszen a védelmet ő biztosította, ezért kapta mindenkor a községtől az un. Schutzgeldet (oltalompénzt). A lovasberényi zsidóság életét a gróf Cziráky Mózes Antal által kiadott privilégium mutatja be. Nemcsak a korábban kiadott szerződéseket foglalja össze és erősíti meg, hanem a jozefinus tolerancia továbbélését és megvalósulását is érezhetjük benne. Cziráky Antal tudatosan vállalja ősei örökségét a privilégium kiadásával, amely először tartalmazza a két szerződő fél jogviszonyát, a földesúri szabadságokat és a zsidó község (Judengemeinde) ennek viszonzásául vállalt kötelezettségeit. A két fél jogviszonya kölcsönös, de az alá- és fölérendeltségi viszony mérlege természetesen a földesúr javára billen. A szerződés főbb tárgyai: 1. A vallásszabadság. A lovasberényi zsidó község minden tagja háborítatlanul gyakorolhatja vallását. Saját zsinagógájában tarthatja a rabbi az istentiszteletet, a talmudmagyarázatot. Ez utóbbit a rabbi segédje vagy a segédtanítók is végezhetik. Saját temetőjükben temetkezhetnek. A közösség maga választja a vallási szolgálathoz szükséges többi személyt is: a templomi és jótékonysági elöljárót, a zsidó mészárost (Schachtert), a sírásót. Sátoros ünnepeken és pünkösdkor az urasági erdőben díjtalanul szedhetnek gallyat (Harrascht), helyet biztosítanak a szombati zsinór kifeszítéséhez (erub). Saját rituális fürdőjüket használhatják (1. és 5. pont).