A zsidók Fejér megyében - Fejér Megyei Levéltár közleményei 4. (Székesfehérvár, 1989)

Balázs László: Az ipari és a kereskedelmi fejlődés kérdései Fejér megyében a XIX. század első harmadában

kereskedési ágakért, mint nagykereskedő, lisztkereskedő, juhlábkereskedő (amiből enyvet főznek), avitt vaskereskedő, pántlikás, kis-bugyros, nagy-bugyros, bakonyás (a Bakonyhegység vidékét járva, hátukon cipelve az árut faluról-falura, mert sokszor nincsen módjuk arra, hogy egy egylovas kocsin vihessék áruikat), éjszakára hol itt, hol ott éjszakázva kegyelemből, de a falusiak szívesen fogadják őket, mert árut hoznak, a szükséges, kért dolgot a legközelebbi alkalomra előteremtik. Ezenfelül foglalkoznak a hamuzsírfőzéssel, amelyhez katlanonként szintén fizetnek a földesuraknak, akiktől megkapják az erdőkben kidőlt, lehullott, később szokszor a szükséges egészséges fákat is: a hamuzsírfőzés nagy üzletet jelent nekik, mert a ruhafesték rögzítéséhez ebben az időben az indigó ismerete és használata előtt, az ún. kékfestőknek ez szükséges anyag volt; mint hamuzsírfőzök társaságba, companiába szerveződnek, s abban az időkben komoly tőkét gyűjtenek belőle össze. A szerződés megkötésekor fizetnek a földesúrnak a készpénzen felül fél mázsa, mázsa cukrot, rizst, kávét, stb., itt nehezen beszerezhető dolgokat. Összegyűlt pénzük lévén átveszik az eladandó gabonát, a hízott marhát, az ürüket, a gyapjút; egyes földesuraknak külön udvari zsidója is van (Iudaeus aulicus), akik mindennemű kereskedelmi munkát elintéznek. Pénzt is kölcsönöznek, amint adósaikkal szembeni panaszaikból, a megyénél történő peres eljárásokból tudjuk. Amikor reklamálni kell az adóstól pénzüket, kamatjukat vagy lekötött áruikat. Kezdetben csak kevesen vannak, de számuk egyre növekszik. Tevékenységüket látva, s a földesurak hasznát megismerve, az állam is adó alá veszi őket: összeíratják 10 évenként a zsidóságot, s fizetik a Judengeldet egy összegben, amit egymás között gyűjtenek össze. Fejér megyében először 1736-ban írják össze őket, egészen 1848-ig. Ezekből az összeírásokból tudjuk meg, hogy honnan jöttek: javarészt Cseh- és Morvaországból, azután létszámukat: 1736-ban 33