Előadások Sárosd múltjából - Fejér Megyei Levéltár közleményei 3. (Székesfehérvár, 1988)
Gyimesi Károly: Népi emlékezet Sárosd múltjából
Ezen az emlékek nyilván nem tartozhatnak az egyébként is túlterhelt tananyag közé. A helyi általános iskola illetékesei mégis módot találtak rá, hogy ezekről az emlékekről is beszélgessek el a fiatalokkal. Itt a sok pozitív tapasztalat mellett sikerült jól leszűrnöm azt is, hogy az ilyen irányú, otthonról hozott emlékek egészen elhaltak. A 60-as években még 10-12 kéz is felemelkedett a kérdésemre, hogy hallottatok-e otthon valamint az aranykapu legendájáról, és van-e ennek még ma is névemléke. A 70-es években már csak 3-4 fiatal jelentkezett. Az idén meg már senki. S ez egészen természetes is, miután az egyre fejlődő életünk irama szinte minden időnket•kitölti. S az az- információs zuhatag, ami naponta a sajtó és a híradástechnikai eszközök útján ér bennünket, végleg kisöpri a még meglévő emlékeket is az agyunkból . Hogy ezekbe a népi emlékekbe nem egyszer a történelmi valóság mellett, a gazdálkodó ember humora is meghúzódott, azt egy környékbeli mondókával szeretném illusztrálni, amivel azt is bizonyítani kívánom, hogy ezek az emlékek évszázadok mélységébe képesek visszanyúlni. Még a második világháború folyamán lovaskocsival egy abai pusztáról a szolgaegyházi Barátlakásra igyekeztünk. A széles csapáson kijutva az ősi Dunaföldvári úton a seregélyesi "Aligvári" szőlők között Sárosd irányába haladtunk. A kocsink zörgésére egy szőllősgazda kijött és beinvitált bennünket egy kis beszélgetésre és pár pohár borra. Ez szokás volt még abban az időben. így terjedtek a hírek is-.és akkor még az emberek igényelték az egymás közötti csendes beszélgetést. Az egyik társam látva a jól ápolt szőlőt és a nagy pincét, megkérdezte a vendéglátónkat, hogy mikor ültethették Seregélyesen az első szőlővesszőket. Az idős szőlősgazda mosolyogva ezt válaszolta: "Hogy hozzánk mikor hozták az első vesszőket azt nem tudom, de dédapámnak mesélték az öregek, hogy Seregélyest se a simontornyai kontyosok, se a palotai legények kirabolni nem tudták, mert az öregjeink úgy berugatták őket."
