Előadások Sárosd múltjából - Fejér Megyei Levéltár közleményei 3. (Székesfehérvár, 1988)

Gyimesi Károly: Népi emlékezet Sárosd múltjából

Sárosd régi címeréről mit tetszik tudni? "Az a régi Jakabszállási rangok után lett a mienk, a mezővárosi címmel meg a vásárjoggal együtt." De Gyuri bácsi, hiszen csak az 1760-as évek elején kapta meg Sárosd mindezeket. A gróf meg már 1700-ban megvette Jakabszállást meg Sárosdot is. "Hát aztán? Azt hiszi elég volt az a 60 esztendő ahhoz az Eszterházy grófoknak, hogy elfelejtsék azokat a címeket és rangokat, amik Jakabszállással együtt jártak? Talán azok a kun leányok már nem emlékeztek az eladáskor semmire? Higyje el nekem a régi nagyuraknak ezek a címek és rangok legalább olyan fontosak voltak mint maga a megvett birtok, amivel ezek együtt jártak. Csak hát a grófoknak itt megvolt a saját felvidéki címerük, Jakabszállása mezővárosból meg semmi sem maradt, tehát ott vásárt se lehetett tartani. Sárosd is csak egy puszta volt szinte, de itt kezdett éledni a falu, amibe az Imre gróf úr is segítette. így lett ez a kis helység mezóváros". Mindezt csupán a népi emlékezet mondja.Erre a XVIII. századi dokumentumokban utalás nincs. Tény azonban, hogy a birtokvételi szerződésen, mely a hajdani kun Thoman szállásfő leányági ivadékai és Eszterházy Ferencz gróf között köttetett, elsőként Jakabszállása említtetik a szerződésben foglalt helységek közül. Tehát elpusztultán is sokkal jelentősebb volt mint Sárosd. Az is tény, hogy a mellettünk fekvő jóval nagyobb községek, ahol szintén a bécsi udvarhoz közelálló grófok uralkodtak, nem kapták meg ilyen korán ezeket a címeket. Ismert az is, hogy itt a galántai Eszterházy grófoknak megvolt a felvidékről hozott címerük. Tehát ezeknek a XV. sz.beli Szilá gyi Erzsébet és Mátyás által Jakabszállásnak adományozott címeknek és jogoknak Sárosdra testálása ésszerűnek tűnik az Eszterházyak részéről, csak dokumentálni nem lehet mindezeket.