Előadások Sárosd múltjából - Fejér Megyei Levéltár közleményei 3. (Székesfehérvár, 1988)

Gyimesi Károly: Népi emlékezet Sárosd múltjából

Tessék valamit itteni emlékeiről? mondani az 1848-49-es szabadságharc "A nagyapám még fiatal legény volt, amikor itt a vásártér elején forgolódtak a szolnoki és ceglédi kaszások között. Azok Sukoró felé igyekeztek megverekedni a horvátokkal. Azon tájt járt erre két cecei ember. Sokan kocsikkal kísérték őket. Sárkeresztúr felül jöttek,és összehívták a népet az urasági kocsma udvarán. Ennek a két ceceinek vörös toll volt a kalapján és szidták, de nagyon a bécsi császárt. Fel volt bojdulva az egész falu. Itt vitték keresztül a láncos grófot is a honvédek. Tudta ezt a mi grófunk is, de nem segített rajta. Mikor a császár meg a muszkák leverték a mieinket, akkor itt sokaknak bujkálni kellett. Még a mezőváros összes elöljáróját is elcsapták. A fiatalokat meg 10-15 évi katonáskodásra hurcolták idegenbe." Ehhez annyit kívánok hozzátenni, hogy a nevezett szolnoki és ceglédi kaszások, kiegyenesített kaszával, mint népfelkelők jöhettek át a Dunaföldvári réven és onnan északnak tartva Sárosdon mentek keresztül. A láncos gróf, Zichy Ödön volt, kit társával együtt Aba és Soponya között Görgey honvédéi elfogtak. Majd Abáról î indulva Sárosdon, Perkátán és Adonyon keresztül a lórévi vesztőhelyére szállították. A kezén lánc bilincs lehetett, ezért hívták itt láncos grófnak. Hogy a sárosdi gróf nem segített rajt, annak az a magyarázta, hogy nem is akart segíteni, mert gr. Eszterházy László 1848-ban ahhoz a 8 főnemeshez tartozott megyénkben, kik a nemzetiek oldalán álltak, azok a bizonyos cecei emberek pedig a Madarász testvérek lehettek, kik gyújtó beszédeikkel az egész környéket felrázták Kossuth mellett. A mai Sárosdon már alig tudnak valamit erről az urasági kocsmáról, pedig valamikor a mezőváros tulajdonát és fontos bevételi forrását is képezte.