Előadások Sárosd múltjából - Fejér Megyei Levéltár közleményei 3. (Székesfehérvár, 1988)

Erdős Ferenc: Sárosd a forradalom időszakában és a tőkés fejlődés első évtizedeiben 1848-1870

Az uralkodó osztály, a konzervatív arisztokrácia megrettent, az ínség következtében fellépő mozgalmaktól tartott. Fejér megye nemesi vezetői 1846 végén gyors intézkedéseket léptettek életbe. Felmérették az éhezők számát, a földbirtokosok gabonakészleteikből vetőmagot, "ínséggabonát" osztottak, egyes uradalmak munkalehetőséget is biztosítottak. Azonban tüneti kezeléssel nem lehetett orvosolni a nyomort. 1847 tavaszáig tovább romlott a helyzet. Egyértelművé vált, hogy a zselléreket, negyed- és nyolcadtelkeseket sújtotta leginkább az ínség. A telkesek - vetőmagjuk nem lévén - elmaradtak az őszi vetésekkel. A zsellérek, akik létfenntartásuk nagy részét aratással biztosították, életkörülményeit az súlyosbította, hogyy 1846 nyarán nem aratórészért, hanem pénzért vállalták a gabonabetakarítást. Munkabérükért, az élelmiszerárak rohamos növekedése miatt, csupán 3-4 mérő búzát vásárolhattak(egy pozsonyi mérő búza 62,5 liter). A székesfehérvári piacon a búza pozsonyi mérője 17-18, a rozsé 16 forint volt. Ugyanakkor a gabona mellett a legfontosabb élelmezési cikk, a burgonya hozama is jelentősen csökkent, ismeretlen "betegség" támadta meg, elrothadt a földben. Válságos helyzet alakult ki Sárosdon és a környező településeken is. Adonyban és Perkátán - az összeírás bizonysága szerint - 4387 lakos éhezett. Az ínségesek a környező helységekben kerestek munkát, kéregettek, koldultak. De megsegítésükre készek voltak az uradalmak is, 500 pozsonyi mérő gabonát osztottak ki közöttük. A rászorulókra átlagosan 7,1 liter gabona jutott. Segélyre szorultak a sárosdi zsellérek is; közel 250 fő helyzetén azzal segített a mezőváros földesura,gróf Eszterházy László, hogy Jakabszálláson munkalehetőséget biztosított. Azonban a jobbágyok sürgető kérésére, a vetőmag biztosítására nem adott határozott választ.