Előadások Sárosd múltjából - Fejér Megyei Levéltár közleményei 3. (Székesfehérvár, 1988)

Farkas Gábor: Sárosd mezőváros kialakulása, fejlődése 1848-ig

Ez év szeptember 5-én Eszterházy Imre Csesznekről megküldte a szerződést a sárosdi parasztoknak. Eszerint rendezték a telki állományt. Ekkor egy egész teljes jobbágynak 40 pozsonyi mérő alá való szántóföldet adtak, a fél telkesnek 20, a negyed telkesnek 10 mérőt. Azonkívül adtak még a szántóföldekhez réteket is. Ez egy egész telkes számára 7500 négyszögöl volt, és ennek arányában kaptak kevesebbet a töredék telkesek is. A szántóföldeket három dűlőben mérték ki a telkes gazdáknak. Az úrbéri állományhoz nem tartozó maradványföldeket is átadták a telkeseknek, ezeket dézsma alá vetették, és más szolgálattal nem tartoztak utánuk. A telkeseket heti robotszolgálatra kötelezték. Ez annyit jelentett, hogy az egész telkes hetente egy napot az uradalomban volt köteles dolgozni, de ha az uraságnak gyalogmunkásokra volt szüksége, abban az esetben a heti egy napig tartó igásrobotot három napi gyalog munkára válthatta fel, amely ellen a jobbágy nem tiltakozhatott. Ez a szolgálati forma a jobbágy számára mérhetetlenül nehéz volt, mivel összes munkaidejének mintegy a felét igényelte. A lakosságot a földesúr rendészeti szempontból is felügyelte. Kötelezte a gazdákat, hogy a házakat az akkor érvényes építési előírásoknak megfelelően alakítsák át. Ugyanis a telepítés utáni években még sok volt a földkunyhó és a ma putrinak nevezhető ház. Előírta, hogy a mezővárosban csak szilárd anyagból készített házak lehetnek, egyébként a földesúr megígérte, hogy a földesúri rendtartás ellenére hevenyészetten álló házakat szétdúlatja. Elrendelte azt is, hogy minden házhoz kéményt kell építeni, és a kémény csak kőből épülhetett. Az építkezések anyagszükségletét az uradalom saját téglaégetőjéból biztosította. A téglákat a lakosságnak meg kellett vásárolni, mégpedig 3 forint ellenében kaptak 1000 darabot.