Előadások Sárosd múltjából - Fejér Megyei Levéltár közleményei 3. (Székesfehérvár, 1988)

Farkas Gábor: Sárosd mezőváros kialakulása, fejlődése 1848-ig

Az épületfát a cseszneki uradalmi Bakonyerdőből hozták a lakosok. Az uradalmi tisztek kötelessége volt arra ügyelni, hogy mindenki csak saját szükségletére való téglát és épületfát kapja meg, és azzal a jobbágyok ne kereskedjenek . Megjegyezzük, hogy hasonló tilalom alatt állott a maradványföldek bérbeadása is. Megtörtént ugyanis, hogy ilyen jellegű földeken idegenek, főleg állatkereskedők legeltettek. Az uraság a maradvány földeket a jobbágyság gazdaságának emelésére adta ki, és nem kereskedési célokra. Elti1 ja az uraság a jobbágyság számára a nagyszámú birkatartást, és mindössze a magyar juhok közül 1000 db legeltetésére adott engedélyt. Ekkor rendeli el, hogy 1763. április 24-ig több ezer birkát a jobbágyság eladjon. Intézkedett arról is, hogy a tómelléket a jobbágyok fűzfával ültessék be, hogy a későbbiekben sövényre és karrőra helyben találjanak fát. Végezetül a szerződés adatokat tartalmaz Sárosd további benépesítéséről. Ekkor újabb 30 házhelyet hasítottak ki az urasági földekből, melyekhez megfelelő számú és nagyságú telki földeket csatoltak. Az urasági tiszt szerint ezeket a házhelyeket és telkeket csak "jó marhás gazdáknak" engedik kiosztani, mert az a cél, hogy az uraság az igásrobot napok számát emelni tudja. A szerződést a mezővárosi elöljáróság aláírta és ezzel el is fogadta. Az elöljáróság a következő sárosdi lakosokból állt. Szabó bíró, továbbá Rakosz Péter, Rapai Lőrinc, Horvát Ádám, Horvát Mihály, Szöllósi János, Horvát Imre. Tótt György és Szegi Péter esküdtek.