Előadások Sárosd múltjából - Fejér Megyei Levéltár közleményei 3. (Székesfehérvár, 1988)

Farkas Gábor: Sárosd mezőváros kialakulása, fejlődése 1848-ig

Ehhez a templomépítési alaphoz különböző büntetéspénzeket is csatoltak. A földesúri tiszt kijelölte a plébániaház telkét is. A jobbágyokat kötelezték, hogy az építkezésekhez a szükséges fát a cseszneki erdőben kitermeljék, és azt külön, a robotnapokon felül Sárosdra szállítsák. A mezővárosba gyakran érkeztek egyházi személyek, legtöbbször a fehérvári fe rencesrendi barátok közül. Ezek ellátása a mezővárosi bíró feladata volt. Az első évtizedekben ugyanis plébánost a mezőváros nem kapott, s a lakosság lelki gondozása misszió útján történt. Sárosd a mezővárosi státust Mária Terézia királynőtől 1761. október 20-án kapta meg. A kérelmező E s zterhá zy Imre földesúr volt, aki a királyi udvarhoz helytartótanácson keresztül juttatta el kérvényét. A mezővárosi jog gazdasági előnyökkel járt. Sárosd évente négy vásár megtartására kapott engedélyt. A vásárnapok a következők voltak: május 1, június 27, augusztus 15, november 11. Ekkoriban az állatvásár napja nem eshetett egybe az élelmiszerek és az iparcikkek vásárának napjával, ezért Sárosdon az országos állatvásárokat a kijelölt napok előtti napon tartották meg. A vásártartási jog 1762. augusztus 7-én a mezővárosé lett, megváltásáért a város 1010 forintot fizetett ki a kancelláriának . A telepítési szerződés érvénye, illetve az abban foglalt kedvezmények 1763-ban lejártak. A földesúr ezután magasabb szolgáltatásokat vetett ki a jobbágyokra, és egyben rendezte a falu birtoklási viszonyait, a közösségi életet.