Bödő István et al. (szerk.): „Füstölgő romok közt” - Fejér megyei helyzetjelentések a második világháborút követően - Fejér megyei történeti évkönyv 31. (Székesfehérvár, 2016)

Bevezető - A vármegyei közigazgatás helyzete a háború után

7 Pintér József (1901-1948) Kolozsváron született, politikai szerepvállalása előtt kőművesmesterként dolgozott. 1928 októberében iparengedélyt nyert, amelyet 1930-ban beszüntetett. 1934-ben ismét iparigazolványt kapott, és 1942-ig folyamatosan gyakorolta a foglalkozását, mint a Székesfehérvár és Vidéke Ipartestület tagja. Már az 1930-as évektől szimpatizált a nyilaskeresztes mozgalommal, amelyben egyre jelentősebb befolyással rendelkezett. 1942-től a Nyilaskeresztes Párt Fejér megyei vezetője. 1944. október 20-a után (a pontos dátum nem ismert) Szálasi Ferenc főispánná nevezte ki, majd 1945 januárjában kormánybiztosi kinevezést kapott. Főispánsága alatt a nyilas kormány minden rendelkezését végrehajtotta, nagy szerepe volt a törvénytelen letartóztatásokban és internálásokban. Hatósági területén felkoncolási joggal rendelkezett, a Nemzed Számonkérő Különítmény által elkövetett kivégzések az ő tudta nélkül nem történhettek meg. Személyesen adott utasítást zsidó munkaszolgálatosok megkínzására és kivégzésére, szerepe volt az 1945 februárjában Várpalotán végrehajtott tömeggyilkosságban, ahol székesfehérvári és Veszprém megyei cigányokat végeztek ki. A második világháború végén nyugatra távozott, a nyomozó hatóságok egy Zürndorff melletti tanyán fogták el és innen szállították Magyarországra. A Székesfehérvári Népbíróság 1946. október 29-én háborús és népellenes bűntettben bűnösnek találta és kötél általi halálra ítélte. Ezt követően a népbíróság zárt kegyelmi tárgyalásán 4:3 arányban kegyelemre méltónak találta. Másodfokon a Népbíróságok Országos Tanácsa 1948. július 21-én a halálbüntetést helybenhagyta, a kegyelmi tárgyaláson nem találták kegyelemre méltónak a főispánt. Pintér Józsefet 1948. szeptember 18-án kivégezték.

8 Dr. Thaisz Andor (1903-1980) Makón született, a pécsi jogi egyetemen szerzett doktorátust. 1924 és 1927 között belügyminisztériumi díjnok, majd 1928 októberétől 1929 decemberéig tiszteletbeli szolgabíróként állt Fejér vármegye szolgálatában. 1929. december 16-án vármegyei aljegyzőnek nevezték ki, 1930-tól a Székesfehérvári járás főszolgabírója lett. 1933-tól fóispáni titkár, emellett Velencei-tavi fürdőbiztos. Közigazgatási pályafutásának csúcsaként 1939. szeptember 11-én Fejér vármegye alispánjának választották. 1944. december elsejei hatállyal Győr vármegye alispáni tisztségébe helyezték át, azonban hivatalát nem tudta elfoglalni, mert a győri főispán kinevezését nem fogadta el. Visszatért Székesfehérvárra, azonban itt sem számítottak a szolgálataira. Elhatározta, hogy Budapestre költözik, de útközben autóbalesetet szenvedett és súlyosan megsérült. A háborút a fővárosban vészelte át, majd visszatért Székesfehérvárra. Az 1945. augusztus 16-án tartott alispánválasztáson alulmaradt Szirbik Ferenccel szemben, majd 1947-ben nyugdíjazták. A Tihanyhoz tartozó Sajkodon telepedett le.

9 Dr. Gyökér László (1912—1969) Székesfehérváron született, államtudományi doktorátusi végzettséget szerzett. 1941 márciusában lépett Fejér vármegye szolgálatába mint gyakornok, júniusban a Székesfehérvári járás tiszteletbeli szolgabírójának nevezték ki. A közigazgatási gyakornoki vizsga letételét követően 1943 februárjától szolgabíró. A nyilas-kormány hatalomra jutását követően előbb Pintér József mellett titkár, majd 1944. december 1-től Fejér vármegye alispánjává nevezték ki. Gyökér László nem volt tagja a Nyilaskeresztes Pártnak. A háború végén Ausztriába távozott, ahonnan 1945 májusában tért haza. A Székesfehérvári Népbíróság 1946. augusztus 30-án kelt ítéletében háborús és népellenes büntettek elkövetése miatt másfél év börtönbüntetéssel sújtotta. Fellebbviteli tárgyalásán a Népbíróságok Országos Tanácsa 1946. november 20-án az ellene felhozott vádak alól felmentette.

10 Farkas 1970a: 147-148. p.

11 Dr. Kaltenecker Viktor (1879—1950) Székesfehérváron született ügyvéd, jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte. 1904-ben nyitott ügyvédi irodát a városban, 1905-től tagja a Székes- fehérvári Törvényhatósági Bizottságnak. 1925-től a város felsőházi póttagja, 1929-től felsőházi követ, több bizottság tagjának megválasztották. 1939 és 1944 között a Székesfehérvári Ügyvédi Kamara elnöki tisztségét látta el.

12 Csurgai Horváth 2002a: 188. p.

39