Bödő István et al. (szerk.): „Füstölgő romok közt” - Fejér megyei helyzetjelentések a második világháborút követően - Fejér megyei történeti évkönyv 31. (Székesfehérvár, 2016)

Települési dokumentumok

is, сса 1100 kát. holdnyi területtel, szorgalmasan és rendesen meg lettek művelve. Az átlagtermés a kalászosokból közepes volt, a burgonyából és a répából, melyek nedvesebb időjárást követelnek nagyon gyenge volt a termés, az árpa- és zabtermés is nagyon gyenge volt. Jó közepes termést hozott a tengeri, csak a késői vetések sikerültek gyengébben. A napraforgó is nagyon gyenge hozamú volt a késői vetéseknél, mert még júniusban is volt vetés. Ellenben igen szép termést, szüretet adott a szőlő úgy mennyiségileg, mint minőségileg.

Lényegesen javult az őszi mezőgazdasági munka, az őszi vetések nemcsak elérték a békebeli területet, hanem meg is haladták azt. Ennek az eredménynek az elérése, úgy a földműves-szövetkezet működésének, mint a gazdák szorgalmas munkájának volt köszönhető. A munkából dicséretreméltó igyekezettel és szorgalommal vette ki mindenki a részét. A bortermésből és gabonatermésből nagyon sokan szereztek be lovakat, teheneket, sertéseket és baromfikat. Messze távoli megyéket kerestek fel és hozták a haszonállatokat. Ennek köszönhető, hogy az apró állatokban a hiány rövid idő alatt megszűnik, míg a szarvasmarha és lóállományban mutatkozó nagy hiány is csökkeni fog.

A földműves-szövetkezet még 1945. július havában megalakult. Kezelésbe vette a megváltott ingatlanokhoz tartozó és megmaradt összes, szét nem osztható gazdasági felszerelési tárgyakat; traktorokat, cséplőgépeket, vetőgépeket, magtisztítógépet, morzsoló és egyéb magtári és talajművelő gépeket, műhelyfelszereléseket stb. Nagyszámú szakmunkással a gépeket kellő időben karba helyezték, üzemanyagot szereztek be, és minden igyekezettel elősegítették, különösen az új földhöz juttatottak földjeinek megművelését, de a régi gazdák segítségére is voltak. Az összes cséplést a szövetkezet végeztette el. Megszerezték a gabona felvásárlására jogosító ipari igazolványt, úgy szintén a borvásárlásokat is ők bonyolították le. A[z] összes telepes csak hálával emlékezhet meg a szövetkezetről, mert nemesített vetőmaggal látta el őket csere és kölcsön útján. A szántást is hitelre végezte el részükre, sőt még kenyérgabonát is adott nekik kölcsön. Nagy kapacitású olajütőt szerzett be a Magyar Acélgyár4 munkásaitól és ezen gyár munkásainak az olajütőért élelmet adott. A szövetkezet alig 3/4 év alatt hatalmas intézménnyé fejlődött, és osztja szét a szövetkezés erejének áldásait a község lakossága között.

5.1 Ipar és kereskedelem

A háború nagy veszteségekkel sújtotta az ipart, mint a kereskedelmet. Az ipari és kereskedelmi raktárak üresen álltak. Miként a mezőgazdasági munkásoknak sok robotmunkát kellett végezni, úgy kellett kötelezni az ipari munkásságot is a robotos munkára. Igen nagy szerep jutott a mezőgazdasági iparosoknak, kovácsoknak és bognároknak, de az építőipari munkásoknak, kőműveseknek, asztalosoknak, lakatosoknak és ácsoknak is. Az a sok mezőgazdasági eszköz, ami a háború alatt tönkrement és pódásra szorult, a kovácsok és bognárok munkájára várt. Sok nehézséggel járt az anyagbeszerzés, különösen mikor a pénz értéktelenedése megkezdődött. Tagadhatatlan, hogy drágán dolgoztak, mert csak élelemért kaptak nyersanyagot. A mezőgazda- sági iparosok a meglévő és javításra szoruló gépeket, kocsikat és eszközöket nagy

171