Bödő István et al. (szerk.): „Füstölgő romok közt” - Fejér megyei helyzetjelentések a második világháborút követően - Fejér megyei történeti évkönyv 31. (Székesfehérvár, 2016)
Bevezető - Fejér megye a második világháborúban
támadástól jelentősebb eredményeket nem lehetett várni, ezért Hider január 11-én a „Konrad-II” leállítását határozta el.42 Az első két „Konrad” tapasztalataiból okulva a „Konrad-III” hadművelet előkészületei során a németek még jelentősebb erőket vontak össze a céljaik elérése reményében. A támadás január 18-án kezdődött egy megtévesztő támadással Sárkeresztes irányából a megyeszékhely ellen, mialatt a főerők a Balaton irányából indították meg offenzívájukat. A szovjet védelem áttörése után néhány kilométerre megközelítették Székesfehérvárt, valamint a várostól délre a Sárvíz vonalát is elérték. Másnap már egészen a Dunáig nyomultak a támadók, ahol tűz alá vették a pontonhidakon menekülő szovjet egységeket. A következő napok harcai során jelentős Fejér megyei területek kerültek a német—magyar csapatok birtokába: keleten nagyjából a Váli-víz, Duna vonalát érték el egészen a Dunapentele alatti részig, délen a Hercegfalva—Sár- szentmiklós vonal, valamint a Sió folyása képezte az előrenyomulás határát.43 A németek teljes erejüket nem tudták a támadásra használni, ugyanis a hátukban ott maradt a szovjet kézen lévő Székesfehérvár, ahonnan ellentámadást lehetett indítani. A megyeszékhely visszafoglalása az utánpódási vonalak biztonságában is kulcsszerepet játszott. A „Konrad-III” csúcspontjaként, rövid, de elkeseredett harcok árán a német-magyar csapatoknak január 22-én sikerült visszafoglalniuk Székesfehérvárt. A várostól azonban nem sikerült messze szorítani a frontvonalat, annak északkeled részén, jelentősebb mértékben nem változva húzódott az elkövetkező két hónapban.44 A „Konrad-III” hadműveletről elmondható, hogy a megyeszékhely, valamint a megye déli részének visszaszerzésével jelentős sikereket ért el, azonban a fő célt, Budapest felmentését nem tudta elérni. A főváros felé történő áttörési kísérleteket a Velencei-tó és a Duna között a szovjeteknek sikerült megakadályozni. A német támadás kifulladásával szinte egyidőben, január 27-én megindult a szovjet ellencsapás, amelynek eredményeként február elejére Fejér megye jelentős része ismét a Vörös Hadsereg kezére került. A harcok hevességére jellemző, hogy január 27-én a Vereb—Kajászószentpéter-Pettend háromszögben kialakult páncéloscsatában egy nap alatt a szovjetek több mint száz harckocsiját lőtték ki a németek.45 Az erős német ellenállást a támadók fokozatosan felőrölték, február elsején páncéloshadosztályaikat a Pusztaszabolcs—Kápolnásnyék vonalról visszavonták Székesfehérvár védelmére. Nyomukban a szovjet egységek egészen a megyeszékhely északi részéig törtek előre, azonban támadásuk itt kifulladt. Ezt kihasználva a németek jelentősen visszavetették őket. A várostól délkeletre, a Dinnyés—Seregélyes—Tác vonalig hátráltak a németek, vagyis a Margit-vonalat vették ismét birtokba. Ezt követően a hónap közepére a frontszakaszon viszonylagos nyugalom állt be, mivel Budapest elfoglalását követően a II. és III. Ukrán Frontoknál hadműveleti szünetet rendeltek el. A frontvonal a Balatontól Dinnyésig a Margit-vonalat követte, innen a Velencei-tó nyugati partja mentén Pákozdtól és Pátkától nyugatra, Csákberénytől keletre, Gántig futott.46 A megyeszékhely visszafoglalását követően visszatért Veszprémből Fejér megye nyilas vezetése. Pintér József hadműveleti kormánybiztosi kinevezést kapott. A /2
