Bödő István et al. (szerk.): „Füstölgő romok közt” - Fejér megyei helyzetjelentések a második világháborút követően - Fejér megyei történeti évkönyv 31. (Székesfehérvár, 2016)
Bevezető - Fejér megye a második világháborúban
városba érkezett Endre László, a hadműveleti területek polgári közigazgatásának vezetője, aki leváltotta és internáltatta Kerekes Lajos polgármestert. Kerekest azzal vádolta, hogy a decemberi kiürítési parancsnak nem tett eleget, ezáltal személyes példaként hozzájárult a lakosság helybemaradásához, valamint együttműködött a szovjet katonai parancsnoksággal.47 A polgármester eltávolítása mellett internálták több más személlyel együtt Shvoy Lajos48 megyés püspököt, amiért a szovjet megszállás alatt nem hagyták el a várost. A nyilasterror áldozatául esett Benke Ferenc és dr. Koch László49 tiszti főorvos, akik nem menekültek el a városból.50 Az előrenyomuló szovjet egységek miatt február 3-án elrendelték a megyeszékhely polgári kiürítését, aminek hatására a lakosság ezúttal tömegesen hagyta el a várost. A decemberi kiürítési parancsnak nem sokan engedelmeskedtek, azonban az egyhónapos szovjet megszállás a már említett okok miatt mély nyomot hagyott az emberek lelkében. A városban továbbá nem lehetett biztonságosan élni, hiszen a közeli frontvonal miatt mindennaposak voltak a belövések, a bombázások. A megyeszékhely február elején bekövetkező kiürítése után a nyilas vezetésű megye Veszprémből irányította a kezében maradt területeket. Egyedül a Móri járási főszolgabíró tudta újjászervezni járása működését. Mór ugyan nem került a szovjetek kezére, azonban a települést annyira megközelítették, hogy lőni tudták az épületeket. A hadműveletek során visszafoglalt gánti bauxitbányából egészen márciusig tovább folyt a bauxit Németországba szállítása, valamint a gépek leszerelése.51 A hadműveleti szünet alatt a szovjet parancsnokság a Bécs irányába induló hadművelet terveit dolgozta ki. A németek ezt egy támadó hadművelet megindításával kívánták megelőzni. A támadás fő csapásirányának a Balaton és a Velencei-tó között futó frontszakaszt jelölték ki, emellett kisegítő műveletként Kaposvár, valamint a Dráva mentén terveztek támadást. A „Tavasz Ébredése” fedőnevű támadás 1945. március 6-án hajnalban indult meg az említett frontszakasz teljes hosszában. Ez a hadművelet tekinthető a második világháború utolsó, Németország által kezdeményezett támadásának. A januári német offenzívával szemben jóval nagyobb erőt vetettek be, ennek érdekében a helyben harcoló 6. hadsereg mellé két SS páncélos hadtestet is ide vezényeltek a hadműveleti tartalékból. Összesen 147 ezer katona, 748 harckocsi (ebből 279 nehéz Tigris harckocsi), 800 páncélozott szállító jármű és több mint 3200 löveg és aknavető vett részt a támadásban. A szembenálló felek ereje emberben, repülőben és tüzérségben nagyjából azonos volt, viszont harckocsik tekintetében a németek kétszeres fölénnyel rendelkeztek.52 A támadók helyzetét nehezítette az időjárás, a felolvadt talajon sok harckocsi elakadt, lesüllyedt, az ismétlődő hózáporok miatt igen rossz látásviszonyok alakultak ki.53 Említett okok miatt a fő csapásirány az utakra összpontosult, ahol az előrenyomuló páncélosokat jól kiépített szovjet védelem fogadta. A „Tavasz Ébredése” nem váltotta be a német hadvezetőség reményeit, a március 16-ig tartó offenzíva alatt, bár történt némi területfoglalás, az eredeti célként meghatározott Duna vonalát nem sikerült elérniük. Az átmenetileg visszafoglalt terület határát a Gárdony, Seregélyes, Sárosd, Sárvíz, Simontornya, Sió-csatorna, Siófok 13
