Csurgai Horváth József – Erdős Ferenc: „Jelszavakkal nem lehet országot építeni!” Fejér megye alispánjának és Székesfehérvár város polgármesterének éves jelentései 1945–1950 - Fejér megyei történeti évkönyv 30. (Székesfehérvár, 2012)
Székesfehérvár polgármesterének 1946. évi jelentése
Székesfehérvár polgármesterének 1946. évi jelentése Az adóbevételek körül nemcsak az aszálykár címén eddig már törlésbe hozott és a jövőben esetleg még törlésbe hozandó földadó bevételek elmaradása, hanem a nagyobb gyárüzemek tétlensége, mindezeken felül a házbirtokok jelentős részének elpusztulása okoz nagymérvű kiesést. Miként fentebb a város lakóházainak pusztulására vonatkozó adatoknál láttuk, a pusztulás mérve átlagosan eléri a 40 [százalékjot. Ez természetszerűleg a város házadóbevételeinél is érezteti hatását. Ennek következménye, hogy míg 1944- ben a város házadóalapja, vagyis a városi házbirtokok bevallott bérjövedelme 5 553 369 pengőt tettek ki, addig ez a házadóalap 1946-ban 3 411 468 pengő, a különbözet 2 141 901 pengő mint kiesés, amely az 1944. évi házadóalapnak 39 [százalékja. Az adótartozások pontos összege ez idő szerint nem ismeretes, mert az adózók - búzaföldadó és házadó kivételével - előlegek fizetésére vannak kötelezve. Ennek a fizetési kötelezettségnek az adózók többnyire eleget is tesznek, mert a késedelmes fizetőt még mindig súlyos, ez idő szerint ugyan már 3 [százalékba leszállított késedelmi pótlék terheli. De vannak adózók, akik kötelezettségüknek önhibájukon kívül sem tudnak maradéktalanul eleget tenni. Bár a város és államháztartásunk nehéz helyzete a legszigorúbb adóztatást is indokolják, mégis figyelemmel kell lenni arra, hogy ez a szigorúság ne terjedjen az adóalanyoknak oly mérvű meggyöngítéséig, amely az adózót létalapjában érinti, mert ezáltal a közösség számára az adóalany menthetetlenül elvész. Ezekben voltam bátor városunk háztartási helyzetét és pénzügyi gazdálkodását nagy vonásokban ismertetni. c) Az újjáépítési közmunkaszolgálat kiépítése Romba dőlt városunk magától érthetődő szükségszerűséggel parancsolta ránk az újjáépítési közmunka-kötelezettség kiépítését. E szükségletet átérezve a város vezetősége mindjárt a felszabadulás után - még mielőtt erre kormányhatósági rendeletek törvényes alapot nyújtottak volna - megszervezte az általános újjáépítési közmunka-kötelezettséget, és már 1945. április havában bevezette a közmunkaváltság rendszerét főként abból a célból, hogy a rendkívül nagymértékben igénybe vett építőipari szakmunkások részére némi ellenszolgáltatást nyújthasson. A város által bevezetett közmunkaváltság összege havonként és fejenként 50 pengőben volt egységesen megállapítva. Ezen az alapon és ezen a címen 1945. május hó l-[jé]től szeptember hó 30. napjáig a város bevétele 1 831 767 pengő 25 fillér volt. Ettől az időponttól kezdve a közmunkaváltságot a kormányrendeletek által megszabott mértékben szedtük, de a pengő értékének állandó romlása miatt az ezután jelentkező számok már nem alkalmasak arra, hogy bevételeinkről tiszta képet alkothassunk. Megállapítható ellenben az, hogy 1945. október l-[jé]től 1946. július hó 31-ig eltelt 10 hónap alatt 190 082 napszámbért fizettek be a város lakosai közmunkaváltság címén, ami havonként átlagosan 19 000 napszámbérnek felel meg. De ezek a számok sem alkalmasak helytálló következtetések levonására, mert a pengő vásárlóerejében beállott ugrásszerű változások a befizetések mértékét ugyanígy befolyásolták. Miként a 14/c. alatti melléklet adataiból kitűnik, míg a stabilizáció után kialakult gazdasági helyzet mellett a váltságfizetők havi átlagos befizetése 15 000 napszámbérnek felel meg, addig az infláció idején volt olyan hónap, amikor a befizetett összeg nem érte el a 3000 napszámbért, de volt olyan hónap is (1946. január és február) midőn meghaladta a 44 000, sőt a 66 000 napszámbért! Már ezek a számok is jellemzően tárják elénk azt a lázas beteg állapotot, amelyben gazdasági életünk az inflációban leiedzett, s amely beteg állapottal a város pénzügyi gazdálkodása során küzdenünk kellett.
