Csurgai Horváth József – Erdős Ferenc: „Jelszavakkal nem lehet országot építeni!” Fejér megye alispánjának és Székesfehérvár város polgármesterének éves jelentései 1945–1950 - Fejér megyei történeti évkönyv 30. (Székesfehérvár, 2012)

Fejér vármegye alispánjának jelentése az 1945. évről

Fejér vármegye alispánjának jelentése az 1945. évről Az állategészségügyi közigazgatás a háborús eseményeknek a vármegyén való átvo­nulása után a vármegyei közigazgatás megszervezésével egy időben 1945. április hó má­sodik felében indult meg az akkor rendelkezésre álló állatorvosok munkába állításával. Az első lépés e téren a rendelkezésre álló állatorvosok számbavétele, a fennálló fertőző állatbetegségek felderítése, ezek elfojtását és továbbterjedésének megakadályozását célzó intézkedések bevezetése és az állatlétszám megállapítása volt. Az állategészségügyi szakszolgálatot az 1945. év folyamán egy törvényhatósági állat­orvos, melléje beosztott egy állategészségügyi tanácsos, 5 járási állatorvos és 19 helyha­tósági állatorvos látta el. 6 helyhatósági állatorvos az év végéig még nem tért vissza, 4 helyhatósági állatorvosi állás pedig üresedésben volt. Hivatalból jelentendő ragadós állatbetegségek közül a következők fordultak elő. Lépfene betegség Vereb községben, sercegő üszők pedig Tác községben állapíttatott meg 1-1 udvarban és 1-1 db szarvasmarha elhullását okozta. Védőoltásokra ezen betegsé­gek ellen nem került sor. Takonykor. Mór községben 1, Gánt községben 2, Csákvár községben 1 lovon került megállapításra a tavaszi állatvizsgálatok során. Gánt községben az egész község egypatás állatállományát mailein diagnosztikai eljárásnak vetettük alá. Veszettség elleni védőoltásokra az 1945. évben oltóanyag termeléstechnikai akadályok miatt nem került sor, a gazdátlan kóbor ebeket kiirtottuk. Ragadós száj- és körömfájás a közigazgatás megindulásakor úgyszólván az egész vár­megyében el volt terjedve a háborús cselekmények miatt. A bevezetett óvóintézkedések; zárlat, vészkerület stb. eredményre nem vezettek, mert a rendkívüli idők követelte állat­forgalom újabb és újabb fertőzésekre adott módot. A betegségeknek mindhárom típusa előfordult, különösen súlyosak voltak a végtagokra szorítkozó, továbbá a szívizom-elfaju­lásban nyilvánuló esetek, miknek következtében elhullások történtek, és sok kényszervá­gásra került sor. A betegséggel fertőzve volt 42 község 745 udvara. Általában azonban az egész szarvasmarha-állomány átvészelt a betegségen a háborús események alatt, s ennek tulajdonítható az a körülmény, hogy az év végén 3 községben (Nagyveleg, Mór, Tárnok) fellépett betegség helyi jellegű maradt és nem terjedt tovább. Tenyészbénaság évtizedek óta nem fordult elő az ország területén, sajnos azonban a háborús cselekmények folytán ezen, a keleti országokban elterjedt baj országunkban is fellépett, s a vármegyében is megállapítást nyert. A betegség Sőréd és Sárkeresztes községben állapíttatott meg 1-1 kancalovon, [ajmely állatok a felosztott madarasi katonai lókórházból kerültek kiosztásra és így a vármegyébe. A beteg állatok a betegség elfojtása érdekében húsra értékesíttettek. A gazdaközönség figyelmét ezen lóállományunkat rend­kívül nagymértékben veszélyeztető betegségre felhívtuk, különös tekintettel a betegség vagy gyanújának azonnali bejelentésére, és a zúgmének használatának veszedelmére. A gazdaközönség felvilágosítására ismertető röpiratokat osztottunk szét, újságcikkek jelen­tek meg, és ismeretterjesztő előadásokat tartottunk az év folyamán három ízben is tartott lóvizsgálatok alkalmával. Legutóbb december hóban tartott lóvizsgálatokon a betegség nem került észlelés alá. Rühösség és elsősorban az egypatások rühössége az év domináló betegsége volt. A betegségnek eddig még soha nem tapasztalt elterjedtsége szoros következménye volt a háborús eseményeknek. A május és június hónapokban lefolytatott állatvizsgálatok során 50

Next

/
Oldalképek
Tartalom