Csurgai Horváth József – Erdős Ferenc: „Jelszavakkal nem lehet országot építeni!” Fejér megye alispánjának és Székesfehérvár város polgármesterének éves jelentései 1945–1950 - Fejér megyei történeti évkönyv 30. (Székesfehérvár, 2012)
Fejér vármegye alispánjának jelentése az 1945. évről
Fejér vármegye alispánjának jelentése az 1945. évről Székesfehérvár, 1946. [február 4.] Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Az 1886. évi XXI. te. 68. §-ában és az 1929. évi XXX. te. 22. §-ában előírt, az 1945. évben végzett munkáról szóló jelentésemet a következőkben terjesztem elő.1 Ha visszagondolunk az elmúlt esztendőre, ha emlékezetünkbe idézzük a kezdet kezdetét, 1945-nek számunkra csak reménytelenséget, elesettséget, a teljes szétzüllést nyújtó tavaszát, ha emlékezni akarunk arra az időre, amikor Fejér megye területe csaknem 100 százalékban oda volt dobva a német utóvédharcok országpusztításának és a magyar nyilasok hazaáruló esztelenségének, ha van erőnk újra rágondolni a vármegye kitelepített lakosaira, akiket a csendőrönkény, vagy a német SS tiltakozást nem tűrő parancsszava zavart ki házaiból, egyszóval ha visszaidézzük a négy hónapos harc nyomán itt maradt szörnyű pusztulást, akkor feltehetjük a kérdést, hogyan is történt mindez, hogy idáig jutottunk, hogyan lehet az, hogy a közigazgatás kisebb zökkenőktől eltekintve ma már normális mederben folyik, s a vármegye községeibe, ha gyengén és bizonytalanul, de mégis visszatért az élet!? 1945 tavaszán kezdődött meg Fejér megye új élete. Nagyon sokban különbözött a vármegye régi életétől, attól a szellemtől, amely annak idején 1919-ben felemelte tiltakozó szavát a vármegye akkori urai szerint törvénytelenül működő magyar proletárkormány ellen, és nem volt hajlandó végrehajtani a magyar tanácsköztársaság intézkedéseit. A vármegye 1919-től kezdve híven kiszolgálta az elmúlt idők fasiszta és félfasiszta rezsimjeit, sőt még a nyilasoknak is megnyílt a lehetőségük, hogy 1944. oktfóber] 15-től 1945. március végéig élvezzék a vármegyeházán a pünkösdi királyságot, az 1944. december elején véghezvitt dicstelen menekülésüktől eltekintve, amikor már a Vörös Hadsereg közeledtének hírére elfutottak decjember] 6-án, hogy a hatalmat az utolsó sikeres német ellentámadás után 1945. január végén vegyék át újra. Erről az időről jobb, ha nem emlékezem meg, mert kivégzések, jogtalanságok, kilakoltatások, kiürítések, a községek feldúlása jellemezték. Mikor összegyűltünk azon kevesek, akik itt maradtunk, hogy újra kezdjük az életet, amikor megalakult a nemzeti bizottság2, hogy hozzákezdjen az újjáépítéshez és számba vettük, hogy mi van és mi nincs, akkor szemlélhettük szomorúan passzív mérlegünket. Nem volt vármegyeházánk, Fehérvár valamennyi középülete és [a] magánházak nagy része is hadi szükségkórháznak volt berendezve, és így az új korszakot először a városházán, később szükségmegoldásként [a] Szent Imre utca 2. sz[ám] alatt 8 szobából álló helyiségben kellett megkezdeni. Itt kezdtük meg a vármegyeháza demokratikus szellemben történő újjáépítését, s a nemzeti bizottság itt kezdte meg azoknak a laikus, de munkaszeretettől és az újjáépítés őszinte akarásától izzó egyéneknek a kiválogatását, akik ha kevesebb szakértelemmel is, de többet tudtak használni az újjáépítésnek, mint esetleg a régi világot visszakívánó és emiatt képzettségüket teljes mértékben ki nem használó régi szakemberek.3 27
