Csurgai Horváth József – Erdős Ferenc: „Jelszavakkal nem lehet országot építeni!” Fejér megye alispánjának és Székesfehérvár város polgármesterének éves jelentései 1945–1950 - Fejér megyei történeti évkönyv 30. (Székesfehérvár, 2012)
„Jelszavakkal nem lehet országot építeni!”
„Jelszavakkal nem lehet országot építeni!” A képesítési kellékek hiánya hónapokon át, 1946 tavaszáig feszült légkört teremtett a vármegyeházán, az alispáni hivatalban, sőt a vármegye községeiben is. A személyi ellentétek a kisgazdák és a munkáspártok között nemcsak a törvényhatósági bizottságban mélyültek el, hanem a politikai, gazdasági és kulturális szféra valamennyi területén. A háborús időszakot követően a város közegészségügyére vonatkozóan ugyancsak nem rendelkezünk megbízható adatokkal. 1946-ban Gáspár János polgármester az alábbiakban rögzítette véleményét: „Városunk közegészségügye a nagy megpróbáltatások ellenére is mindvégig szinte jónak volt mondható. Az egyetlen igen elszomorító jelenség a nemi betegségek nagymérvű elharapódzása. Bár ez a háborúnak és annak következményeként előállott erkölcsi meglazulásnak okszerű következménye, mégis e téren már komoly javulásnak kellett volna bekövetkeznie.”18 1946-ra vonatkozó statisztikai adatok hiányában nem tudjuk egyértelműen a polgár- mester által felvázolt elszomorító képet láttatni, de annyi bizonyos, hogy 1946 novemberében 50 új megbetegedést észleltek. Nők és férfiak egyaránt voltak a megbetegedettek között. A nemibeteg-gondozó intézet napi rendelésein ebben az időszakban 340 személyt vizsgáltak meg, közel harmaduk szenvedett betegségben. 1945 tavaszán több polgármesteri rendelet követelte meg a város lakosságától a köz- tisztaság biztosítását, a romok eltakarítását. Elsősorban a járvány veszély elkerülése miatt hangsúlyozták a lakosság felelősségét. A Népjóléti Minisztérium rendelete alapján a törvényhatósági jogú városok köztisztaságának felmérése 1946 februárjában történt meg. A rendelet a háborús események következtében tönkrement és megsérült lakóházak felmérését, az épületek megrongálódása és pusztulása során keletkezett törmelékek elszállítását, az egészségügyi intézmények és piacok környékéről a hulladékok és törmelékek elszállítását, a háziszemét-gyűjtés állapotát, általában a város tereinek, útjainak és utcáinak tisztántartását, a levegő tisztaságát, a porképződés megakadályozását, valamint a házi szemét helytelen kezeléséből fakadó ártalmak okozta állapotot kívánta feltárni. Székesfehérvár kétségtelenül a szennyezett városok közé tartozott, hiszen az ország kevés nagyobb települése szenvedett ilyen mértékű épületkárokat. A Magyar Városok Országos Szövetsége felmérése alapján Székesfehérvár, Debrecen és Hatvan városok után a háborús pusztítások mértékét tekintve a harmadik helyen állt. Ezen statisztika alapján Székesfehérváron a háborús épületkárok közel 30 százalékosak voltak. A később készített - feltehetőleg pontosabb - adatsorok ennél nagyobb értéket jeleznek, 40 százalékos pusztulást állapítottak meg. A város 7198 épületéből 833 teljesen elpusztult, 1248 súlyosan megsérült és lakhatatlanná vált, 5117 részben sérült meg, illetőleg részben vált lakhatatlanná. A törmelék elszállítása elsősorban a szállítóeszközök hiánya miatt akadozott. A közlekedési utakról is csupán a törmelékek mintegy 20%-át távolították el. A város azonban kétségtelenül megpróbált megfelelni a legelemibb elvárásoknak, és erőteljesen sürgette elsősorban a romok eltávolítását. A polgármesteri felhívás a város több napilapjában, így a Fehérvári Népszavában és a Fehérvári Hírekben is napvilágot látott. A háztulajdonosokat kötelezték az ingatlanok előtti közterületről a törmelékek és a szemét elszállítására. Székesfehérvár közállapotai lassan javultak, egyes esetekben már a lakók is tiltakoztak, elsősorban a járvány veszély miatt. A közegészségügyet is veszélyeztető helyzet miatt a mér-
