Csurgai Horváth József – Erdős Ferenc: „Jelszavakkal nem lehet országot építeni!” Fejér megye alispánjának és Székesfehérvár város polgármesterének éves jelentései 1945–1950 - Fejér megyei történeti évkönyv 30. (Székesfehérvár, 2012)
„Jelszavakkal nem lehet országot építeni!”
„Jelszavakkal nem lehet országot építeni!” nöki hivatal javaslattal fordult a városvezetéshez, amelyben többek között az elsőfokú köz- igazgatási hatóság erőteljes intézkedését, valamint az államrendőrség fellépését sürgette. A második világháború jelentős károkat okozott a város útjaiban is. 1945-1946 között mintegy 100 000 forintot fordítottak a város területén található utak, utcák helyreállítására. Különösen az útfelületek károsodtak a többhónapos frontharcok során, de még ennél is nagyobb pusztulást szenvedtek az utak melletti fák. A város külső útjai mentén található 6000 darabos faállomány szinte teljesen elpusztult, mindössze 500 darab élte túl a harcok végét. Ugyancsak a háborús károk miatt megkezdődött a parkok és ligetek rekonstrukciója is, amelynek során elsősorban a terepsérüléseket szüntették meg, és megkezdődött az elpusztult fák, cserjék, élő sövények pótlása is. E téren a munkák csak lassan haladtak, hiszen a városi kertészet súlyos károkat szenvedett, elpusztultak a faiskolában kiültetett facsemeték, cserjék is. Ezzel magyarázható, hogy a parkok fásítása lassan haladt és csupán 500 darab díszfa, cserje, sövény kiültetésére került sor. A munkák többségét ekkor is közmunkával végeztették el. A városi közmüvek szintén jelentős károkat szenvedtek, különösen a villanytelepet érték súlyos sérülések. Elpusztultak a telep épületei, a városi közvilágítás, a nagy-, valamint a kisfeszültségű hálózat; a helyreállítás költségeire 471 000 forintot fordítottak. A közművekhez tartozó más üzemek is hasonló mértékben károsodtak. A vízművekre, a szennyvíztelepre, a köztisztasági üzem épületeinek, berendezési tárgyainak és más, a cég érdekeltségi köréhez tartozó vagyontárgyak, üzemek helyreállítására több mint 300 000 forintot áldoztak. A megye és a város újjáépítése hosszantartó folyamat volt, amelyet az ideiglenes városi bizottságot követően a nemzeti bizottság, majd az újjáalakított törvényhatóság irányította. Az 1945. évet követő évtized politikai képét bonyolult viszonyok jellemzik. A két nagyobb korszakra bontható évtizedből az elsőt a demokratikus átalakulás éveinek nevezhetjük, amely 1945-től 1948-ig tartott. A város politikai életében a koalícióba tömörült pártok tevékenysége volt meghatározó, közülük is a legnagyobb befolyással rendelkező Független Kisgazda- Földmunkás és Polgári Párt, továbbá a Szociáldemokrata Párt emelhetők ki. Előbbi elsődlegesen a város agrárrétegeit, a másik az ipari munkásokat tömörítette. Mellettük három kisebb befolyással bíró párt bontott zászlót, a Magyar Kommunista Párt, a Nemzeti Parasztpárt és a Polgári Demokrata Párt. A Polgári Demokrata Párt szűk társadalmi bázisa, az értelmiség rétegeire és a kisiparosok körére szorítkozott. A parasztpárt elsődlegesen a tiszántúli parasztság körében és a népi értelmiség kvalifikált rétegeiben rendelkezett befolyással, Székesfehérváron nem tudott komoly tényezővé válni, míg a kommunista párt 1919-ből, legális tevékenysége folytán volt ismert a városi polgárság körében. Ez utóbbi párt azonban a szovjet megszálló erők részéről olyan külső támogatást kapott - az első években a Szövetséges Ellenőrző Bizottságtól -, amely lehetővé tette számára a politikai hatalom megszerzését. A város társadalmi szerkezete és politikai struktúrája nem igazodott az 1945 utáni években a kommunista elképzelésekhez, amelyet a nemzet-, majd az országgyűlési választások is bebizonyítottak. A megyei törvényhatósági bizottság megalakulásakor (1945. augusztus 16.) kirobbant ellentétek hatással voltak a községi képviselő-testületek megalakulására is; 17 községben a nemzeti bizottságok a képviselő-testületbe küldendő tagok arányszámában nem 14
