Bödő István – Czetz Balázs: „Ígéretekből nem lesz demokrácia!” Dokumentumok Fejér megye történetének tanulmányozásához 1945–1948 - Fejér megyei történeti évkönyv 29. (Székesfehérvár, 2009)

ÉLETRAJZI ADATTÁR

tői 1951-es nyugállományba vonulásáig a Székesfehérvár-Vasútvidék plébánosa, nevéhez fűződik a Prohászka-emléktemplom felépítése is, melyet 1933-ban szenteltek fel. 1933-tól püspöki tanácsnok, 1939-től címzetes prépost volt. Az 1947-es választásokon a Keresztény Női Tábor országgyűlési képviselőjévé választották, az országgyűlésben egy alkalommal szólalt fel.

Ketskés Elek (1876-1965) Kaposváron született, középiskolai tanulmányai befejezése után az esztergomi érseki tanítóképzőben kántortanítói oklevelet szerzett. Pályáját kántorként Szekszárdon kezdte, 1902-ben került Székesfehérvárra. Kántortanítói munkája mellett újságírói munkásságával tűnt fel, s zeneműveket is szerzett. Beválasztották a város törvényhatósági bizottságába, az 1931-es országgyűlési választáson gr. Károlyi Gyulával szemben vereséget szenvedett. 1935-ben a székesegyház főkántora lett. 1945-ben tagja lett a 21-es bizottságnak (elnök-helyettes), az Ideiglenes Nemzeti Bizottságnak, a székesfehérvári és a vármegyei nemzeti bizottságnak, valamint a vármegyei törvényhatósági bizottságnak. Az FKgP tagja volt. Az eredeti dokumentumokban a neve Kecskés alakban is előfordul.

Dr. Király József (1906-1956) sebész. A budapesti egyetemen szerzett diplomát 1929- ben. A Szent György Kórházhoz 1945 szeptemberében került, mint kórházigazgató. Az intézmény vezetését 1948-ig látta el, majd egészen a haláláig osztályvezető főorvosként dolgozott a sebészeten.

Kisházi Mihály (1911-1983) a Csanád megyei Magyarbánhegyesen született, a szegedi tanítóképzőben szerzett oklevelet. 1939-től az Érseki Római Katolikus Tanítóképző Intézetben tanított. 1947-ben a Keresztény Női Tábor tagjaként a Fejér-Komárom-Esz- tergom megyei választókerületben jutott mandátumhoz. Az Országgyűlésben aktív tevékenységet folytatott, amellyel kivívta a kommunista párt ellenszenvét. 1949. március 15-én mentelmi jogát felfüggesztették, 16-án letartóztatták, valamint állásából elbocsátották. A vád szerint képviselőtársával Gróh Józseffel szervezkedést kezdeményeztek a Magyar Köztársaság hatalmának megdöntésére, és kapcsolatot kerestek Mindszenty Józseffel. 1949. szeptember 30-án hét év börtönbüntetésre és tíz év hivatalvesztésre ítélték. 1954-ben szabadult, az építőiparban segédmunkásként helyezkedett el, később különböző vállalatok adminisztrátoraként foglalkoztatták. Haláláig az esztergomi belvárosi katolikus plébánia kántoraként szolgált.

Dr. Kispéter István (1904-1966) Fejér megye alispánja, politikus. Szegényparaszti családból származott, édesapját haláláig hivatalsegédként alkalmazták Szegeden. Fiatalkorában pásztorként, napszámosként dolgozott, majd géplakatosnak tanult. 1923-ban - édesanyja haláláig - jezsuita novícius. 1924-től a szegedi városházán töltött be különböző állásokat (hivatalsegéd, marhalevélíró, haláleseti leltározó). Családi körülményei nem tették lehetővé, hogy tanuljon, ezért munka mellett magánúton érettségizett és végezte el a jogi egyetemet 1939-ben. 1939-1941 között Szeged város gazdasági ügyosztályánál díjnok, 1942 és 1944 között már főispáni titkár. 1945. áprilisban lépett be a kommunista pártba. 1946 novemberéig a szegedi polgármester titkára, majd pártutasításra Fejér megyébe jött, ahol 1946. november 4-én alispánná választották. A tanácsrendszerben 1950 júniusától 1951 augusztusáig a Fejér Megyei Tanács vb. titkára. 1951-ben fegyelmi úton kizárták a pártból, és állásából elmozdították, ekkortól a Székesfehérvári Könnyűipari Szerszámgépgyárban lakatos, majd raktárvezető volt. 1957. április 10-től ismét a megyei tanács vb. titkára, 1965. júniusi nyugdíjazásáig. Székesfehérváron a Berényi úti temetőben van eltemetve.

Kiss János (1887-1958) 1945 előtt a szakszervezeti munkában vett részt. 1945-től volt tagja az alapi kommunista pártnak, valamint a megyei pártbizottságnak.

405