Bödő István – Czetz Balázs: „Ígéretekből nem lesz demokrácia!” Dokumentumok Fejér megye történetének tanulmányozásához 1945–1948 - Fejér megyei történeti évkönyv 29. (Székesfehérvár, 2009)
ÉLETRAJZI ADATTÁR
háború után részt vett a Nemzeti Parasztpárt újjászervezésében, rövid ideig a párt budapesti szervezetének elnöke is volt. 1945. június 24-én Győr vármegye küldötteként bekerült az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, majd a novemberi választásokon a Fejér-Ko- márom-Esztergom vármegyei listán szerzett mandátumot. 1945 novemberétől 1949 januárjáig a Kereskedelmi és Szövetkezetügyi Minisztérium politikai államtitkári tisztségét töltötte be. 1946 és 1949 között áttelepítési kormánybiztos volt, irányította a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény lebonyolítását. 1949-től a Nád- és Halgazdasági Vállalat igazgatója lett. 1956. október 31-étől a Petőfi Párt Ideiglenes Intézőbizottságának tagja és a párt újsága, az Új Magyarország felelős szerkesztője. Később a Fővárosi Talajerő-gazdálkodási Vállalat igazgató-helyetteseként dolgozott. Dr. Jolbey Sándor (1895-1986) Szilágysomlyón született. A Székesfehérvári Törvényszék elnöke volt. Az SZDP-ből 1948. március 12-én kizárták. Józan László (1900-1981) a Somogy megyei Katódfán született, a református teológiát Debrecenben végezte el. 1931 és 1949 között Alcsúton lelkész, közben 1941-ben tábori főlelkész volt. 1945. június 24. és november 29. között Fejér vármegye képviselője az Ideiglenes Nemzetgyűlésben. A Nemzeti Parasztpárt tagja volt, de politikai szerepet később nem vállalt. 1952-től Biharugrán, majd Budapesten lelkész. 1959-től nyugdíjas, az egyházi ébredési mozgalom vezetőjeként tanulmányokat írt. Dr. Kabakovits József (1886-1962) Budapesten született kispolgári családban. Jogtudományi doktorátust szerzett, majd 1923-ig törvényszéki bíróként dolgozott, ezt követően ügyvéd. A közéletbe 1925-ben kapcsolódott be. 1945-től a PDP tagja, 1946-tól alel- nöke. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja, 1947-től Fejér-Esztergom-Komárom megye képviselője. 1949-ben kilép a pártból, mandátuma lejártáig pártonkívüli képviselő, majd visszavonul az aktív politizálástól. Dr. Kalauz Ferenc István (1895-1957) Szakályon született, 1920-ban az államtudományok doktorává avatták, 1922-ben jogtudományi államvizsgát tett. Ugyanezen esztendőben közigazgatási gyakornok, július 31-én árvaszéki ülnökké nevezték ki. 1929-től Fejér Vármegye Árvaszékének helyettes elnöke. Az árvaszék elnökévé 1942. március 2-án választották meg. Tisztségében a törvényhatósági bizottság 1945. augusztus 16- án megerősítette. Fejér Megye Ideiglenes Tanácsa 1950. augusztus 1-jén gyámügyi főelőadóvá nevezte ki, 1951-ben nyugdíjazták. Dr. Karácsonyi Sándor (1891-1952) a debreceni Református Kollégium érettségije után nyelvészeti és pedagógiai tanulmányokat folytat Budapesten, majd Genfben és Münchenben, Bécsben és Grazban. 1932-től a debreceni egyetem magántanára, 1942-től professzora. 1945 után egy sor közéleti tisztséget tölt be, a kialakuló diktatúra azonban 1948-ban nyugdíjba küldi. Dr. Kerekes Lajos (1909-1967) Székesfehérváron született, jogtudományi doktorátust szerzett. 1932-ben lépett a város szolgálatába, 1935-től aljegyzőként tevékenykedett. 1941-ben kinevezik tiszteletbeli főjegyzőnek, majd szeptember 30-án polgármesterhelyettesnek választották. Farkas Sándor polgármester lemondása után 1944. május 10-én megválasztották Székesfehérvár első emberének. Az első szovjet megszállás alatt a helyén maradt, nem tett eleget a kiürítési parancsnak, ezért a város visszafoglalása után a nyilasok állásából felfüggesztették és Várpalotára internálták. Az eljárás megszüntetése után Ausztriába menekült. A háború után a sajtó útján elkövetett népellenes bűncselekmény elkövetésének vádjával 12 havi börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után fizikai munkásként dolgozott. Kéri Nándor (1889-1968) Nepraszelről 1907-ben magyarosította a nevét Kérire. 1912. július 26-án szentelték pappá Innsbruckban. Dunabogdányban, Érden, Magyaralmáson, Pázmándon teljesített szolgálatot, majd 1919-tól lelkész Százhalombattán, 1927404
