Bödő István – Czetz Balázs: „Ígéretekből nem lesz demokrácia!” Dokumentumok Fejér megye történetének tanulmányozásához 1945–1948 - Fejér megyei történeti évkönyv 29. (Székesfehérvár, 2009)
ÉLETRAJZI ADATTÁR
és 1951 között a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei bizottságának másodtitkára lett. 1951- ben kinevezték a Borsod Megyei Mélyépítő Tröszt, majd 1952-ben a Sztálinvárost Építő Vállalat igazgatójának. 1961-től a fővárosi tanács főmérnöke, később elnökhelyettese lett. 1968 és 1977 között építési és városfejlesztési miniszteri tisztséget töltött be. 1958-tól haláláig országgyűlési képviselő volt. Borbély János (1900-1949) Tatán született, négy elemit végzett. 1922-től az SZDP tatabányai szervezetének az elnöke, emellett tagja volt a bányamunkások szakszervezetének. Az 1945. november 4-i választásokon a Fejér-Komárom-Esztergom vármegyei listán bejutott a Nemzetgyűlésbe. 1946 áprilisától az SZDP központi titkárságán a vidéki osztály munkatársaként dolgozott, valamint megválasztották országos bányásztitkárrá. Az 1947-es országgyűlési választásokon ismét mandátumot szerzett, de 1948. április 26-án lemondott a képviselői helyéről. Dr. Bratán István (1901-1948) Déván született, a József Nádor Tudományegyetemen 1926-ban közgazdaság-tudományi doktorátust szerzett. Fejér vármegye alispáni hivatalában tiszteletbeli aljegyző, majd közigazgatási gyakornok, 1929-től vármegyei aljegyző. 1944-ben Tolna vármegyébe helyezték. 1945. április 27-től megbízott főjegyző Fejér vármegyében. 1945. augusztus 16-án főjegyzővé választották. Hivatalát 1948. február 13-án bekövetkezett haláláig töltötte be. Czézner Dénes (1899-1959) Budapesten született, vasesztergályos és műszerész szakmát szerzett. 1918-ban belépett az MSZDP-be, majd a Tanácsköztársaság alatt vöröskatona volt, amiért nyolc hónapra Zalaegerszegre internálták. Szabadulása után szakszervezeti bizalmiként sztrájkokat szervezett, emiatt több munkahelyről is elbocsátották. Radikalizmusa miatt 1927-ben a pártból és a szakszervezetből is kizárták (1941-ben visszavették). 1927-től 1941-ig a Denta Műszergyárban dolgozott, közben részt vett az 1939-es kárpátaljai bevonulásban. 1941-ben szabotázs vádjával letartóztatták, egy évre Kolozsvárra internálták. Felmentése után is két évig rendőri felügyelet alatt állt. 1944-ben behívták munkaszolgálatra, de századától megszökött, s a szovjetek bejöveteléig bujkált. 1945 tavaszán bekerült a Csillaghegyi Nemzeti Bizottságba, áprilisban kinevezték az SZDP Komárom-Esztergom vármegyei titkárává. 1945. június 24-én beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, majd a novemberi választásokon a Fe- jér-Komárom-Esztergom vármegyei listán mandátumot szerzett. A pártegyesítés előtt mint jobboldalit kizárták az SZDP-ből, ezután visszavonult a politikától. Dr. Czövek András (1901-1977) Gyömrőn született jogtudományi doktorátust szerzett. 1934 és 1944 között Alcsúton, majd Sárbogárdon vezetőjegyző. 1946-ban B-listázás miatt állásából elbocsátották, de még ugyanebben az évben visszahelyezték. 1948-tól Nagylók vezetőjegyzője lesz, 1950 októberében áthelyezik a Sárbogárdi Járási Tanácshoz előadónak, ahonnan 1951 júniusában fegyelmivel elbocsátották. 1952 és 1955 között a Magyar Nemzeti Bank sztálinvárosi fiókjánál dolgozott. Csarnogurszky Dezső (1892-?) Nagyberényben született, harcolt az első világháborúban. 1940-től folytatott önálló kereskedői tevékenységet, előtte a takarékpénztár alkalmazásában állt. A Nemzeti Egység Pártja siófoki szervezetének volt a titkára. 1945-ben a PDP képviseletében az Ideiglenes Nemzeti Bizottságnak volt a tagja. Dr. Cseh-Szombathy László (1894-1968) Pápán született, értelmiségi családban. Harcolt az első világháborúban, súlyos sebesülése miatt leszerelték (ennek következtében 1940-ben egyik lábát amputálni kellett). 1920-ban orvosi diplomát szerzett a budapesti egyetemen. 1920 és 1925 között tanársegéd a belgyógyászati klinikán, majd 1925-től 1950-ig Budapesten a Bethesda Diakonissza Kórház belgyógyász főorvosa. 1950-től az 1963. évi nyugdíjazásáig a Csengery utcai kórház főorvosa. 1930-ban alapításakor belépett az FKgP-be, 1935 és 1939 között országgyűlési képviselő. 1945 májusától 397
