Vitek Gábor: Sigillum Comitatus Albensis. Fejezetek Fejér vármegye szimbólumainak történetéből - Fejér megyei történeti évkönyv 28. (Székesfehérvár, 2009)
ÁLLAMALAPÍTÓ SZENT ISTVÁN KIRÁLY ÁBRÁZOLÁSA FEJÉR VÁRMEGYE SZIMBÓLUMRENDSZERÉBEN 1694-2009
Sigillum Comitatus Albensis eljárásokkal. Mindezek azt igazolják, hogy noha motívumai 1694-et követően fokozatosan ismertté váltak, Fejér vármegye címeres pecsétjének egységes és autentikus ábrázolásáról - a hivatalos vármegyei pecsét kivételével - nem lehet beszélni. Az ábrázolások sokrétűsége abból is fakadt, hogy 1837-ig, a címeres pecsét megújításáig hiteles kép híján annak alakját, színeit, az ábrázolás egyes apró részleteit nem lehetett pontosan megjeleníteni, így fordulhatott elő, hogy az országfelajánlás jelenete - az eredeti - bal helyett gyakran heraldikailag jobb tájolású, vagy az alkotók a pillanatot meglehetősen zsúfolt bibliai környezetben örökítették meg. A címeres pecsét történeti használatával kapcsolatban le kell szögezni; későbbi, a kör alakú pajzsból kiemelt, s vágott címerpajzsba helyezett változatai nem hitelesek, ezek a diplomában rögzített architekturális elvek megsértésével készültek. Számos esetben több elemet elhagytak; így a kifejezetten hangsúlyosnak tekintendő zöld mezőt, amelynek helyébe hármas halmot tettek, továbbá a szent uralkodó alakját az országcímerrel ezeken a domborulatokon ábrázolták. Másutt a háttérben húzódó szürke hegyláncokat variálták, más került előtérbe, vagy éppen kiemelték a hátteret megadó hegyvonulatot. Véleményünk szerint, a készítők „elégedetlensége” a címeres pecsét kör alakzatával nem adhatott mindezen változtatásokhoz megfelelő magyarázatot, hiszen számos vármegye jelképe ugyanilyen pajzsba helyezett (Baranya, Bács-Bodrog, Alsó-Fehér, Bereg, Bihar, Pest, Sopron, Szabolcs, Tolna, Vas). A kiscímer érdekessége, hogy későbbi, gyakorlati használatától (vörössel és ezüsttel hétszer vágott) eltérően, vörös mezőben négy ezüst pólyát mutat, a bal oldali vörös mező zöld hármas halmán leveles aranykoronából növekvő ezüst kettős kereszt szabályos. Egyúttal a pecsétkép heraldikai szabályszerűsége is megkérdőjelezhető, amennyiben a címerszerkesztési előírásokat megsértve belső szerkezete festményszerű. Egyetértünk Csorba Csaba megállapításával; a „címerpajzson belül nem is igazi címerábrát látunk, hanem egy jelenetet", ugyanakkor nem gondoljuk, hogy kívánatosabb lett volna a megújításkor teljesen új megyecímert alkotni.73 Mindezeken túlmenően nem csupán a Fejér vármegyei pecsétábrázolás, hanem valamennyi, Szent István alakját címerrel megörökítő, köztük az ország felajánlásának mozzanatát bemutató címeres illusztráció, freskó, falfestmény alapvető heraldikai hibája: a hasított mezejű, valamint a zöld hármas halom középső kiemelkedésén álló kettős keresztet megjelenítő, két pajzsfélből összetett magyar kiscímer nem létezett, de még maguk a címerek is Európa-szerte ismeretlenek voltak a XI. század első felében. Bertényi Iván megállapítása: a pecsétnyomók megtervezői, a freskófestők ösztönszerűleg „heraldikai vénával” rendelkeztek, amennyiben minden alkalommal csupán az úgynevezett kiscímert, s nem a különböző társországok és melléktartományok, ne adj Isten igényterületek címereire is utaló címer együtteseket (az úgynevezett közép- és nagy-, valamint igénycímereket) hozták összefüggésbe az államalapító uralkodóval.74 Az országfelajánlás kultusza, s vele a Regnum Marianum eszméje Szent László király (1077-1095) korában bontakozott ki, s a XIII. században már a Napbaöltözött Szent Szüzet Magyarország védasszonyaként (Patrona Hungáriáé) tisztelték. Ilyenformán vált Szűz Mária Magyarország védasszonyává (Hungária Mariae Regnum, Magyarország Mária országa). Történetfilozófiájának veleje: „nem vész el az ország, melyen Szűz Mária pillantása nyugszik".75 A Regnum Marianum a magyar történelem folytonosságát, a magyar állam terrénumának évszázadokon át változatlan teljességét és az ősi keresztény hagyományt képviseli.76 Jelképi rendszere az ellen- reformáció térnyerésével sem tisztázódott, a XVII. század közepén festett győri oltárképen még a koronás Szent István a föld jelképét, az országalmát nyújtja a Szűzanyának. Eszméjének történeti zenitje a barokk kor, amikor a török kiűzésének folyamatában ala24
