Vitek Gábor: Sigillum Comitatus Albensis. Fejezetek Fejér vármegye szimbólumainak történetéből - Fejér megyei történeti évkönyv 28. (Székesfehérvár, 2009)
ÁLLAMALAPÍTÓ SZENT ISTVÁN KIRÁLY ÁBRÁZOLÁSA FEJÉR VÁRMEGYE SZIMBÓLUMRENDSZERÉBEN 1694-2009
Sigillum Comitatus Albensis kiadott K[egyes] Kir[ályi] Engedmény megérkezett melyet ezennel be is mutatott. Ezen K[egyes] Parancsolat a’ Köz Gyűlésre általté- tetni rendeltetett.”63 A kemény táblás, vörös bársonykötésű s díszes kivitelű diploma mérete: 27,8x34,5 centiméter. Tíztáblányi terjedelméből hat pergamenlap: a címeres pecsét festményét egy pagina, további hat az oklevél szövegét tartalmazza, az előzékek világoszöld színűek. A közel 28 centiméter hosszú aranyzsinóron függő, aranydobozos, vörös viaszba nyomott magyar királyi nagy titkos függő (állam)pecsét átmérője 90 milliméter.64 Az armális és a megerősítő pecsét ép és sértetlen, a bársonykötés kopottas. Az oklevelek kötött szerkezete, formai és stiláris kellékeinek megtartása egyrészt a privilégiumok hitelét és tekintélyét biztosította, másrészt a jogi tények rögzítésén túl módot nyújtott általánosabb mondanivaló kifejtésére, a stílusművészet megcsillogtatá- sára. V. Ferdinánd a kiváltságlevél bevezető részének (protocollum) intitulatiós, azaz „önmegnevező” formulájában (az invocatio, azaz fohászkodás ezúttal elmaradt) nem csupán az úgynevezett rövid királyi címét alkalmazta, hanem egyben megemlíti két legfontosabb királyságán; Magyarországon és Csehországon túl egyéb királyi és hercegi titulusait is. Az intitulatiót követi a promulgatio (kihirdetés) és az inscriptio vagy adress (címzés), amelyekben az oklevéladó kijelenti, hogy jelen privilegiumlevél tartalmával tudomására adja az alábbiakat mindenkinek, akiket illet. Az adománylevél ezekben a részekben az okleveles gyakorlatban alkalmazott rövidebb formulát tartalmazza, s a rövidítés érdekében a promulgatiót az inscriptióba helyezte, valamint a címzett üdvözlése, a salutatio is hiányzik. A privilégiumok sajátos része az arenga, amely általános gondolatot fogalmaz meg azzal a céllal, hogy erkölcsileg indokolja a következő kegynyilvánítást, az oklevélbe foglalt intézkedést gyakran valamely filozófiai, teológiai vagy jogi igazság kifejtésével igyekezett elvileg megokolni. Ez esetben az uralkodóknak arra az általános feladatára hivatkozik, hogy az arra érdemeseket kiváltságokban, jogosítványokban és kedvezményekben részesítsék, ami az arengákban a leggyakoribb gondolatok egyike. Az oklevél szerkesztője ezen eszme egyik variánsát dolgozta be a diploma szövegébe, de természetesen nem feledve s egyben megemlítve a jelenlegi pecsétadomány célját: a korábbi kiváltság megerősítését s a latin nyelvű körirat magyarral történő felváltását. Az arengához- az úgynevezett fejedelmi többes számot jelentő „nos” mellett - egyetlen kötőszóval, „itaque”, azaz „így” kapcsolódik a tárgyaló rész (contextus) narratiós (elbeszélés) szakasza. Ez az előadandó intézkedés előzményeit, körülményeit tárgyalja, amely az oklevél kiállítását előidéző tények és körülmények elbeszélése. Ebből az oklevélrészből ismerjük a már említett kérvény benyújtását. A narratio után az oklevél legfontosabb része, a dispositio, azaz a szorosabban vett jogi intézkedés, a rendelkező rész következik. A király a kor szokásának megfelelően hangsúlyozza, hogy intézkedését; a korábbi címeres pecsét megújítását és a magyar körirat engedélyezését saját királyi kegyéből adja. A címeres pecsét mondanivalója és leírása minden szempontból egyedi, hiszen a címeres pecsét kizárólag Fejér vármegyét illette, kommunális vagy vármegyei analógiák nem alkalmazhatóak. Az adományozott pecsét - mint e korszakban általában a vármegyei címeres pecsétek - csupán a pajzsból áll, heraldikai kellékeket nem tartalmaz. A címereslevél ugyan nem szorítkozik a címerkép szimbolikájának magyarázatára, hiszen ez itt nem is szükséges: témája abban az időben is közismert volt. A címer leírását követően nagybetűkkel („majusculis Literis") a magyar nyelvű pecsétköriratot rögzíti. Ezt követően- a címeradomány tradicionális részeként - az uralkodó áttér a címeres pecsét használatának ismertetésére, amelyben érvényesül a címerviselet eredeti, megkülönböztető funkciója. A királyi elhatározást és intézkedést (dispositio) követi - a sanctio (büntetés előrebocsátása az intézkedést el nem fogadókra) formulájának
