Vitek Gábor: Sigillum Comitatus Albensis. Fejezetek Fejér vármegye szimbólumainak történetéből - Fejér megyei történeti évkönyv 28. (Székesfehérvár, 2009)
ÁLLAMALAPÍTÓ SZENT ISTVÁN KIRÁLY ÁBRÁZOLÁSA FEJÉR VÁRMEGYE SZIMBÓLUMRENDSZERÉBEN 1694-2009
Sigillum Comitatus Albensis keztében nem válhatott általánossá, kialakulásuk nehézkesen haladt előre az 1550. évi LXII. törvénycikk szentesítéséig, amely - utalva Somogy vármegye pecséthasználati gyakorlatára - a jelképhasználat alapjait vetette meg, amennyiben elrendelte: a vármegye nevében kiállítandó okleveleket - nyomatékosan rögzítve - egy pecsét alatt kell kiadni.22 Korábban ugyanis egyes vármegyék (Közép- Szolnok, Kraszna, Máramaros, Szabolcs, Szatmár, Szepes, Ugocsa) szétszedhető pecséteket használtak, amelyek címerábrát nem tartalmaztak, csupán a vármegye elnevezését. Elemeit egy-egy szolgabíró birtokolta, s amennyiben a hitelesítéskor egyikük nem volt jelen, a kiadványt nem lehetett megerősíteni. A jogszabály megalkotása előtt csupán Fogaras vidéke, Hunyad, Somogy és Sáros vármegye rendelkezett címeres pecséttel.23 Az imént vázolt gyakorlat természetesen azt is magával vonta, hogy a vármegyei oklevélkiadás lényegesen nehézkesebb volt, mint a hiteles helyi. A több személy jelenlétét megkövetelő pecsételési gyakorlat - kiváltképp háborús körülmények között - csaknem lehetetlenné tette a vármegyei jogszolgáltatás működését. A nehézségek megszüntetését vetítette elő a vármegyék közhitelű pecsétjének elkészítését elrendelő 1550. évi jogszabály. A törvény intentíójaként 1550. február 12-én kiadott királyi leirat továbbá elrendelte, hogy minden vármegyének külön címert, címerjelvényeket és pecsétet kell adni. Pusztán feltételezhető, hogy az akkoriban török hódoltság alatt nem álló valamennyi vármegye részesült címeres pecsétadományban. A törvény, később a végrehajtási rendelkezésként értelmezendő leirat részletesen szabályozta a vármegyei signwnok alkalmazását, ezzel szoros összefüggésben azok címerhasználatát. Az oklevél tanúsága szerint az uralkodó hozzájárult, hogy minden egyes vármegyének külön címert, címerjelvényeket és pecsétet („dignaremur singulis comitatibus arma, seu Insiguia, atque sigillum speciale dementer dare") adományoz, hogy ezeket autentikus kiadványaik megpecsételésénél hitelt érdemlően használhassák. „Egyúttal [...\azon a király által kegyelmesen jóváhagyott intézkedést is tették, hogy azon pecsét egy dobozban vagy ládikában az alispán, szolgabírók és esküdt nemesek pecsétje alatt őriztessék és azokból máskor ki ne vétessék, hanem csak a bírói székek idejében, midőn bizonyos levelek a vármegye neve alatt megpecsételtetnek. E leveleket az alispán, szolgabírók és esküdt nemesek vagy azok kik ezek közül írni tudnak s egyszersmind a megyei jegyzők írják alá. Egyébként pedig azon levelek, melyek másképpen lesznek kiadva - erőtleneknek tartatnak". Az uralkodó továbbá jóváhagyta, hogy a címeres pecsétadományban részesített vármegye „mindenütt [...] nem különben a király és az ország hadjárataiban [...] jelvényeken, zászlókon mindenkor örök időkig használhassa és velük élhessen".24 Utóbb az 1596. évi XI. törvénycikk azt is elrendelte, hogy a vármegyék tulajdon zászlóval is bírjanak.25 Az 1596. évi XIV. törvénycikk ugyancsak külön vármegyei zászlókról tett említést. Ezek a címeres zászlók a török elleni keresztény hadjárásban a vármegyei seregek hadi jelvényei, amelyek létezésére a honi történetírás csupán szűkszavúan hivatkozott. Palugyay Imre Buda 1686. évi ostromát s bevételét tárgyaló fő művében az ostromló hadakhoz csatlakozott, s abban részt vett számos vármegye katonaságának saját zászlaira utalt.26 A pecséthasználatot törvénybe iktató 1550. évi intézkedés hatására, még az országgyűlés esztendejében Zala, Zemplén, Nyitra és Hont vármegye kért s kapott címeres pecsétet adományozó oklevelet. Zala vármegye törvényhatósága nem sokkal később, 1559-ben újabb pecsétet vésetett, Heves vármegye legrégebbi pecsétjén pedig az 1563-as évszám szerepel. A XVI. század közepén azonban a vármegyék egy része már nem volt abban a helyzetben, hogy a törvénycikk utasításait kövesse, ugyanis a török megszállás számos comitatus működését lehetetlenné tette. Címereik megállapítására csupán a török kiűzését követően,