Vitek Gábor: Sigillum Comitatus Albensis. Fejezetek Fejér vármegye szimbólumainak történetéből - Fejér megyei történeti évkönyv 28. (Székesfehérvár, 2009)
NEMESI FELKELÉSI ZÁSZLÓK
Sigillum Comitatus Albensis lóra, amely napjainkban is rajta van, s a fentiek szerint felirata teljesen ugyanaz, amit Lauschmann is megemlített. Az utolsó, 1809. évi nemesi felkelés alkalmával használt zászlók keletkezésének körülményeire rávilágítva, Marosi a következőket vetette papírra: „A vármegye másik két zászlaja 1800-ban készült. Ezek egyike, a nagyobb a III. számú terem átjárója felett van kifeszítve. Kétszárnyú, zöldselyem szövetén az egyik oldalon az országcímer és »Pro hac vitám et saquinem - Anno 1800«, a másikon Fejér vármegye címere és »Pro rege et patria Comitatus Albensis« olvasható. A másik kisebb zászló ugyanezen címerekkel és hasonló felirattal a IV. terem ablaka felett van kiállítva. E zászlók 1800-ban az időközben létrejött békekötés folytán nem kerültek használatba. Csak az 1809-iki utolsó nemesifelkelésnél, amikor Napóleon hadai már az ország határait is átlépték, sőt Fejér vármegye határát is érintették, amit azonban csakhamar békekötés követett."20 Lauschman - avatatlan, helyenként téves - leírása: „Ebből az évből [1809] egy inszurgens zászlónk maradt, amelyet ez idő szerint a Fejér megyei és Székesfehérvári Múzeum Egyesület őriz gyűjteményében. A gyönyörű, még ma is ép, bár kissé megszürkült selyemszövet egyik oldalát a magyar címer, a másikat Szűz Mária képe díszíti [helyesen: ez maga a vármegyecímer], míg alul a város pajzsát[?] arany hímzéssel ezen körirat határolja: »L. R. Civitas [helyesen: Comitatus] Albensis« (Szabad Királyi Székesfehérvár Város [helyesen: Fejér vármegyeik”21 A vármegyei zászlóhasználat históriája a késő középkorig nyúlik vissza. Noha a XV. század végéig a comitatusok nem bírtak saját pecséttel (ez által saját címerrel sem), meg kell jegyeznünk, hogy erre nem is volt szükségük; amint a közigazgatásban a tisztségviselők saját pecsétjeiket használták, úgy honvédelmi kötelezettségeiket is a vármegyei főispán saját címeres zászlaja alatt teljesítették. Az 1435. évi I. decretum I. és 1458. évi II. törvénycikk is ezt a gyakorlatot erősítette meg. A vármegyei szimbólumok elterjedése a török előnyomulása következtében nem válhatott általánossá, kialakulásuk nehézkesen haladt előre az 1550. évi LXII. törvénycikk szentesítéséig. Ez - utalva Somogy vármegye pecséthasználati gyakorlatára - a jelképhasználat alapjait vetette meg, amennyiben elrendelte: a vármegye nevében kiállítandó okleveleket - nyomatékosan rögzítve - egy pecsét alatt kell kiadni. A törvény intentiójaként 1550. február 12-én kiadott királyi leirat továbbá elrendelte, hogy minden vármegyének külön címert, címerjelvényeket és pecsétet kell adni. Pusztán feltételezhető, hogy az akkoriban török hódoltság alatt nem álló valamennyi vármegye részesült címeres pecsétadományban. A törvény, később a végrehajtási rendelkezésként értelmezendő leirat részletesen szabályozta a vármegyei signumok alkalmazását, ezzel szoros összefüggésben azok címerhasználatát. Az oklevél tanúsága szerint az uralkodó hozzájárult, hogy minden egyes vármegyének külön címert, címerjelvényeket és pecsétet („dignaremur singulis comitatibus arma, seu Insignia, atque sigillum speciale dementer dare") adományoz, hogy ezeket autentikus kiadványaik megpecsételésénél hitelt érdemlően használhassák. Az uralkodó továbbá jóváhagyta, hogy a címeres pecsétadományban részesített vármegye „mindenütt [...] nem különben a király és az ország hadjárataiban [...] jelvényeken, zászlókon mindenkor örök időkig használhassa és velük élhessen”.22 Utóbb az 1596. évi XI. törvénycikk azt is elrendelte, hogy a vármegyék tulajdon zászlóval is bírjanak. Az ugyanezen esztendei jogszabály XIV. cikkelye ugyancsak külön vármegyei zászlókról tett említést. Hatására a vármegyei bandériumok saját zászlajuk és kapitányuk alatt álltak hadba a XVII. század elejétől. Pandula Attila megállapítása: „Az általuk használt zászlók a katonai csapatokat tartó főurakénak mintájára készültek, s szintén magyar jellegűek, ezeket megyei insurrectionális zászlóknak nevezték.”23 Ezek a címeres zászlók a török elleni keresztény hadjárásban a vármegyei
