Vitek Gábor: Sigillum Comitatus Albensis. Fejezetek Fejér vármegye szimbólumainak történetéből - Fejér megyei történeti évkönyv 28. (Székesfehérvár, 2009)
NEMESI FELKELÉSI ZÁSZLÓK
Nemesi felkelési zászlók seregek hadi jelvényei, amelyek létezésére a honi történetírás csupán szűkszavúan hivatkozott. Palugyay Imre Buda 1685. évi ostromát s bevételét tárgyaló főművében a rohamozó hadakhoz csatlakozott, s abban részt vett számos vármegye katonaságának saját zászlaira utalt.24 A törvény XIV. cikkelye arról, hogy „a kapitányokat és a vármegyék katonaságát a megszállástól és a kártételtől is eltiltják; és az engedetlenkedőket (valamint a katonáiktól és zászlóiktól távozó kapitányokat is) miképpen kell büntetni?" 2. §-a a vármegyei zászlókkal kapcsolatban előírta: „Az említett vármegyei kapitányok pedig katonáik és zászlóik mellett maradjanak, máskülönben a főkapitányok elengedhetetlenül megbüntessék őket.” A török kiűzését követő évtizedek vármegyei pecsét- és zászlóhasználatának, valamint az ezeken feltüntetett címerek meglétének történeti jelentőségére mutatott rá az 1715. évi XLVI. törvénycikk. A Turóc vármegye új pecsétjét törvénybe iktató jogszabály is megerősítette: a vármegye joghatóságát a pecsét, a zászló s az ezeken a vármegyét megszemélyesítő címer jelképezte, egyúttal jogköre (Turóc vármegye esetében területi integritása is!) semmisült meg, amikor „zászlójának széttépése s összetörése mellett, pecsétjétől is megfosztották". Az általános nemesi felkelés (exercitus generalis, későbbielnevezésselinsurrectio) kezdetei már az 1222-ben kiadott Aranybullában megtalálhatók, a serviensek hadba vonulási kötelezettségei között. Hatástalanságát igazolja, hogy a harcban, harcászatban járatlan, s meglehetősen fegyelmezetlen kisnemesség már akkor is csupán a mindenkori hadsereg kiegészítéseként jöhetett számításba. Az insurrectio a 18. életévüket betöltött nemes férfiakat személyesen terhelte. A nemesi felkelés egyrészt kiváltság, másrészt olyan kötelezettség, amely 1848-ig legitimálta a nemesi adómentességet. Az uralkodó indítványára, egy-egy alkalomra, az országgyűlés ajánlotta meg. Ekkor a vármegye külön bizottságot hozott létre a szükséges intézkedések megtételére: a felkelő nemességre, a könnyű lovasságra vonatkozó rendelkezéseket a vármegyei nemesi közgyűlés hagyta jóvá és hajtatta végre. A vármegyére kirótt lovasok kiállításának költségeit - évi jövedelmük arányában - a birtokos nemesek fizették. A felkelő nemességgel kapcsolatos intézkedések közé tartozott, hogy összeírták a nemesi famíliákat fiúgyermekekkel együtt, majd az elkészült lajstromokat a szemlén (mustra) bemutatták. Továbbá feljegyezték az adózók lovait s a vármegyében megtalálható alkalmas lovakat. A járási szolgabírák ösz- szeírták a katonai szolgálat megváltásaként fölkeléshez való hozzájárulásra kötelezettek vagyonát. A cassa concurrentialis-hoz a következők járultak hozzá: plébánosok, uradalmi tisztek, agilisek, árendátorok, honoratiorok, molnárok, akatolikusok papjai, harmincado- sok. Az így befolyt összegből a vagyontalan, ám felkelésre kötelezett gyalogosokat ellátták zsolddal és minden szükségessel. A vármegyei insurrectiós bizottság előtt tartott hadiszemlére egy-egy járás nemeseit rendelték be. Ekkor vizsgálták meg kor, egészségi állapot és vagyoni helyzet alapján, hogy ki köteles személyében vagy más által áhítottként katonai szolgálatot teljesíteni. A király által kinevezett katonai parancsnok igazgatta a vármegyei katonaságot; szakaszokba és századokba osztotta. A katonai kihágások ügyében a vármegye által kijelölt tisztek sommásan jártak el. A szemle után a katonaságot táborokba - esetleg az ország határaira - helyezték. Az első, Fejér vármegyei részvétellel lezajló nemesi felkelés a Mária Terézia által 1741. október 14-én elrendelt insurrectio felállításával történt. Az 1742. és 1744. évi nemesi felkelések Fejér vármegyei és székesfehérvári története összekapcsolódott, ugyanis utóbbi katonáit előbbibe osztották be. Ugyan vármegyei vezetés alatt, de városi zászlóval vonult táborba a mintegy negyven főből álló fehérvári katonaság is. Fejér vármegye az insurrectio felállításával kapcsolatosan az 1742. január 23-án egybehívott kisgyűlésen erősítette meg Lipthay Ferenc alispánt alezredesi, Salamon 113
