Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Tizenkét forradalmi nap
Miklós, aki akkoriban a móri vasútállomáson dolgozott, alkalmasnak látszott a parancsnoki teendőidre. Személye mellett szólt, hogy korábban, közel másfél évtizedig, pontosabban 1941-től 1953-ig (tehát több, egymást követő rendszerben!) rendőr őrmesterként szolgált. Varga is felvidéki származású volt, a „telepesek" és a „svábok" között egyformán tekintéllyel rendelkezett. Schiffer János közeli ismerősei, Gömbös Zoltán és Bándy Pál, akik - mint Schiffer maga is - tartalékos századosok voltak, szintén beléptek a nemzetőrségbe 29-én. Erre azonban - meglepő módon - nem Schiffer biztatására került sor. Meglehet, hogy számos elfoglaltsága miatt (vagy politikai óvatosságból?) nem szólt nekik, hogy legyenek nemzetőrök. A belépésre Gömbös Köntös József kérésére vállalkozott. 59 Amikor először szóba került a dolog, egyikük sem akart kötélnek állni, Gömbös nyíltan meg is mondta: mivel a múlt rendszerben, azaz a fasisztának kikiáltott Horthy-hadseregben volt hivatásos tiszt, nem kívánja se a nemzetőrséget kompromittálni, se önmagát nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni. Köntös, aki akkoriban a kisgyóni üzemi büfét vezette, korábban Gömbös katonatársa, beosztottja volt. A belépés indokául azt hozta fel, hogy szükség van rá, hiszen „a faluban többeket megvertek, és a telepesek és a német ajkúak éjszakánként egymásra törik az ajtót". Gömbös nem akart - nehogy gyávának tartsák - nemet mondani Köntösnek, átmentek Bándyhoz, hogy megbeszéljék, mitévők legyenek. (Amikor Gömbös és Köntös megkereste Bándyt Pált, ő hasonló módon reagált, és csak Klujber László felkérésére vállalkozott a belépésre.) Onnan együtt mentek Horváth Istvánhoz a községházára. Amíg rá várakoztak a nagyteremben, hozzájuk lépett Ulrich százados, aki elmondta, hogy már négy napja őrségben van. Aztán odament hozzájuk Klujber László társaságában Gál Rudolf nyomozó hadnagy is, aki akkor már nemzetőr volt. Látva, hogy a nemzetőrség szervezése pártállástól, ideológiától független módon, de az addigi hivatalos irányvonalat képviselők tudtával, sőt határozott kívánságára zajlik, Gömbös azzal vált el tőlük, hogy átgondolja a dolgot. Az aznapi, október 28-án esti járőrszolgálatban - vallomása szerint - Bándy már részt vett. Ennek az volt a közvetlen előzménye, hogy a tanácsházra érkezett hír szerint nagyobb csoport gyülekezik a pártbizottság épülete előtt. Rimele Elemért, a nemzeti bizottság egyik tagját kérték, menjen oda, tájékozódjék. Rimele mintegy fél óra múlva tért vissza Klujber Lászlóval, állítólag alig tudták átverekedni magukat a tömegen egy nemzeti színű zászlóval. Bándy ekkor felajánlotta a lakását a pártház mellett lakó Klujbernek, ha családját nem érzi biztonságban. (Ezt Klujber nem fogadta el.) A forradalom leverését követően szárnyra kapott pártlegendák szerint a járási pártházat mindvégig fegyveresen védték a kommunisták az „ellenforradalmárok támadásaival" szemben. Csakhogy ezzel kapcsolatosan semmilyen konkrétum nem maradt fenn a dokumentumokban. Feltételezhető, hogy erre az október 28-i, 59 Köntös József rendőrségi vallomásában mindezt tagadta, azt állítva, hogy a „beszervezés" éppen fordítva történt. A vizsgálat során szembesítésükre nem került sor, a dolog nem tisztázódott.
