Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Tizenkét forradalmi nap
késő délutáni, pártház előtti csoportosulásra „emlékeztek" úgy a későbbiekben a pártbizottság tagjai, hogy ellenforradalmi „támadás" érte az épületet. A forradalom időszakáról szóló hivatalos rendőrségi, kiegészítő parancsnoksági és pártjelentések közül egy sem tesz említést a pártház elleni állítólagos támadásról. A legfurcsább, hogy nem merül föl ilyen információ a megtorlás idején lezajlott politikai büntetőperek iratanyagában sem. Mindössze Bándy imént említett vallomása és dr. Baranyai Sámuel akkori járási ügyész 1958. január 13-án Klujberrel történt megbeszéléséről készített hivatalos feljegyzése tájékoztat arról, hogy a Hősök tere 3. számú ház előtt - a 26-án, az esti órákban lezajlott tüntetés alkalmával történteken kívül - még egyszer volt csoportosulás. (Klujber erős túlzással két-háromezerfős tömegről beszélt az ügyésznek.) Arra azonban, hogy a pártházat birtokba akarta volna venni a tömeg vagy csoport, ezekre nem történik utalás. 60 (Ugyanakkor a gyülekező emberek láttán az épületben tartózkodók érezhették fenyegetve magukat még akkor is, ha az épület kapujában egy fegyveres honvéd őrség tartózkodott. 61 ) Ezúttal a pártházba bement egy, a tömeg által kijelölt, mintegy négy-öt főből álló küldöttség, s miután meggyőződtek arról, hogy az épületben nincsenek állig felfegyverzett kommunisták, és nincs ott Estélyi Gyula első titkár sem, sem egyéb, csak a nép fantáziájában létező összeharácsolt értékek, az emberek - a küldöttség beszámolója után - távoztak. Ez az esemény tehát Bándy Pál vallomása szerint október 28-án, vasárnap estefelé történt. Huszár Pál azt vallotta tanúként, hogy a járási pártbizottság 27-én már nem működött, ezért ők, a községi pártbizottság tagjai intézkedtek a járási nemzeti bizottsági választás előkészítésére. Más adatok szerint a járási pártbizottság irodáit október 31-én Vincze Kálmán rendőrkapitány lepecsételte 62 , az épületben - saját lakásában - akkor már csak a gondnok, Poscher Józsefné tartózkodott. A pártirodák kulcsait Vincze tartotta magánál. Ezek után felmerül a kérdés: vajon hogyan keletkezett a járási pártbizottság épületének megtámadásáról szóló legenda? A kérdésre Klujber László - később még említendő -, a kaposvári KISZ-hez írt, 1957. december l-jén kelt levele adhat némi magyarázatot. Eszerint Vincze Kálmán volt járási rendőrkapitány „bennünket is többször felszólított, 60 ,,[...]Klujber elvtárs a következőkről tájékoztatott: »A tömeg a járási PB. első titkárát követelte, de miután az a hír terjedt el, hogy az első titkár nincs az épületben, engem követeltek. Én előállottam a tömeg elé, majd a tömegen keresztül több ismerős bányásztársam védelme alatt [Rimele Elemérről lehet szó...] átmentem az ún. forradalmi bizottsághoz [ez a nagyközségi tanácsház épülete], ahol a nép nevében Bándy Pál és társai fogadtak és beszéltek velem. A teremben, ahol a nemzeti bizottság tagjai engem fogadtak, egyre többen jöttek be az utcai tömegből, úgyhogy már nemigen lehetett szót érteni, amikor Bándy Pál elhívott bennünket a lakására, hogy nyugodtan tárgyalhassunk.[...]«" Dr. Baranyai Sámuel hivatalos feljegyzése a Klujber Lászlótól kapott tájékoztatóról, 1958.1. 13. FML A Fejér Megyei Főügyészség iratai (a továbbiakban: FMF). 1958. BÜL. TÜK. 1958:09. sz. 61 Mint már azt a korábbiakban említettük, a pártbizottság épületének védelmére két tisztet és hat sorkatonát vezényelt a kiegészítő parancsnok. Az egyik tiszt Bognár János hadnagy, a másik Frey Márton hadnagy volt (nyilván ők sem tartózkodtak napokon át, folyamatosan a kapuban, annál is inkább, mert többször váltották egymást Ulrich századossal), a hat sorkatona viszont hamarosan önkényesen elhagyta felállítási helyét. 62 Szailer Ferenc úgy emlékezett erre az időszakra, hogy a „[...] pártbizottság külső, folyosói ajtaja le volt ragasztva szalaggal és lepecsételve. Ekkor találkoztam Ulrich József és Frey Márton kieges [!] tisztekkel. Beszélgettem velük, kértem őket, adjanak fegyvert, hisz én is tartalékos tiszt vagyok. Gúnyosan újságolták, hogy a kieg. pk. [!] az övékét is elvette. A kiegészítő parancsnok, Kosztik József százados [!] átállt az ellenforradalom oldalára." Történelmi visszaemlékezésem, amely egybenőtt a munkásosztályt vezető párt harcával. Készítette Szailer Ferenc. 1975. 98. (a továbbiakban: Szailer).
