Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Tizenkét forradalmi nap

Gömbös Zoltán légvédelmi tüzér főhadnagy, 1943 A rendőrökön kívül senkinek nem volt fegyvere. A négyfős járőrök általában egy fegyveres rendőrből és három, fegyvertelen polgári személyből álltak. Utcánként járták végig a települést. (Több helyen sikerrel léptek fel a rendbontókkal szemben. A legtöbb problémát változatlanul a német ajkú és a telepes lakosság közti ellentétek, a személyi bosszú jelentették. A gondokat csak fokozta a nagymértékű borfogyasztás.) A nemzetőrség létszáma szinte óráról órára nőtt. Szükségesnek látszott egyfajta katonai hierarchia kialakítása a fegyelem és a belső rend fenntartása, valamint az ésszerű feladatvégzés érdekében, ez azonban nem mehetett végbe egy-két nap alatt. A járőrtevékenység ellátására alkalmas „legénységi állomány" elegendőnek látszott, ezen túlmenően azonban égetően nagy szükség volt karhatalmi, illetve katonai szakképzettségű egyénekre is. S bár ez a nemzetőrség még mindig nem volt reguláris erő, egyelőre nem rendelkeztek igazolvánnyal a tagjai, és esküt sem tettek, feltehető, hogy már ezen az estén szóba került, hogy helyesebb lenne, ha a továbbiakban a rendőrkapitány helyett a majd hivatalosan is felálló nemzetőrség parancsnoka hozzáértő, tekintélyes és főként rátermett, de civil ember lenne. Mint arra emlékszünk, Schiffer János tanár már az első este, október 27-én részt vett Varga Miklós és Horváth István társaságában éjszakai járőrszolgálatban, de őt a továbbiakban annyira lekötötték nemzeti bizottsági feladatai (emellett, amíg volt tanítás a gimnáziumban, óráit is igyekezett megtartani), hogy esetleges parancsnokként nem jöhetett számításba. (Ezt követően már járőrszolgálatban sem vett részt.) Ugyanakkor Varga