Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Tizenkét forradalmi nap

nél a felekezeti arányokat is figyelembe kellene venni. Erre Horváth felháborodottan elhagyta a teret. Ebből következően a hozott „határozat" nem emelkedett „jogerőre". A bíróság épülete mögött Horváth egy kisebb társasággal találkozott, köztük volt a pártbizottságról Klujber László, Dunai Sándor és Estélyi Gyula, valamint Sz. Nagy Sándor hadnagy és Rostás Lajos főhadnagy az ÁVH-tól, akik Schiffer János gimnáziumi tanárral beszélgettek. Horváthot azonnal agitálni kezdték, hogy vállalja a község vezetését, mert a faluban tekintélye van, minden bizonnyal meg tudja akadályozni a további rendbontást. Egy idő után kötélnek állt, hiszen számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a párt- és állami vezetés alól kicsúszott a talaj. Vallomása szerint ekkor határozta el, hogy a falu józanabb gondolkodású embereiből egy ideiglenes őrséget szervez, amelynek azt a feladatot szánta, hogy az esetleges további garázdálkodást megakadályozza. A pártapparátus és Horváth alkudozása idején a népgyűlés tovább folytatódott, az emberek még a téren álltak, s az alkalmi szónokok beszédeit hallgatták. Jelen volt pártállástól, világnézettől, véleménytől, foglalkozástól, beosztástól függetlenül mindenki, akit így vagy úgy tűzbe hoztak a hírek, magukkal ragadtak az események. Gruber István egyszer csak megpillantotta Lencsés Imrét, egy idősebb parasztembert, aki - akkori szóhasználattal élve - egyéni dolgozó paraszt volt, aktív közéleti ember. Formailag ugyan nem volt kommunista, hiszen nem lépett be az MDP-be, de közismert volt feltétlen rendszerhűségéről. (1919-ben vörösőr volt, 1945-ben a Nemzeti Parasztpárt tagja, talán kriptokommunistának is nevezhetnénk, annak a földkérdéssel és a németek kitelepítésével kapcsolatos radikális, vagy inkább agresszív nézeteit vallotta, s részt vett a móri földosztó bizottság munkájában is, mint elnök. Majd az úgynevezett tagosításokban, azaz a földbirtokrendezésekben vállalt vezető szerepet Szekeres László tanácselnök apjával, Szekeres Györggyel. így számtalan haragost szerzett magának, hiszen nagyon sokan egy személyben őt tették felelőssé azért, hogy vagyonuktól, földjüktől megfosztották őket. Miután az ő pártját is megszüntette Rákosi „szalámitaktikája", a kommunisták által létrehozott Hazafias Népfront járási titkára lett. Tagja volt a nagyközségi tanács végrehajtó bizottságának is a tanácsrendszer kezdete óta, s a végrehajtó bizottság mellett működő mezőgazdasági állandó bizottságot is ő vezette.) Gruber Lencsésre támadt, szidalmazni kezdte, s úgy látszott, tettlegességre is ragadtatja magát. Néhányan a Lencsést állítólag bokán rúgó Grubert biztatták, voltak, akik meg is akarták verni a földosztó bizottság volt elnökét. Végül is Stróbl László közbelépésére az incidens véget ért, s ezúttal sem történt atrocitás. (Mint azt már eddig is láthattuk, az inzultusok „célszemélyei" legtöbbször baj nélkül kerültek ki egyébként irigylésre nem méltó, kellemetlen helyzetükből, mert az őket felelősségre vonni kívánó haragosok általában csak „hangembereknek" bizonyultak. Legtöbbször beérték azzal, hogy ellenfeleikkel szembeni indulatukat kiabálásban, hangoskodásban nyilvánítsák ki. Néhány esetben azonban mint látni fogjuk - a támadók ilyen vagy olyan okból túllépték ezt a határt, s ga-