Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Tizenkét forradalmi nap
rázdaságnak, testi sértésnek, rongálásnak, esetleg magánlaksértésnek, vagy személyi szabadság megsértésének minősülő tettekre ragadtatták magukat.) A nagygyűlés este hat óra tájban feloszlott. 56 Voltak, akik újabb felvonulást szorgalmaztak a '48-as emlékműhöz, mások - egy körülbelül harminc-negyvenfős csoport élén - viszont a közeli fináncházhoz indultak. Elöl az ötletadó Frey Ferenc és Wittner István haladt. A leányiskola 57 mellett álló egykori magánházban volt a pénzügyőri szakasz hivatalos helyisége, s ugyanitt két család is lakott. Wittner és Ruff János az egyik magánlakásba nyitottak be először, Szabó Kálmán pénzügyőrhöz. A hivatalos helyiség kulcsát követelték tőle, Szabó azonban parancsnokához, Pintér László pénzügyőr alhadnagyhoz küldte őket. Erre vita támadt, Frey Ferenc a fináncot kirántotta az ajtón, s maguk előtt tuszkolva, Pintérékhez mentek. Bár eredetileg Szabóval akarták az irodakulcsot elkéretni, Frey, Ruff és Wittner maga is bement a parancsnok lakásába. Pintért felszólították arra, nyissa fel a hivatali helyiséget, s adja át a szemleíveket. Az alhadnagy készségesnek mutatkozott, feltehetőleg időt szeretett volna nyerni, segítséget remélve. Meg akarta magyarázni a betolakodóknak, hogy az ún. „négyforintos" boradó eltörlésére nincs mód. Amit kérnek, szabálytalan ugyan, de megmutatja nekik mindazt, amire kíváncsiak. Kinyitotta az irodát, s a berontó emberek a szekrényeknek estek. Pintér az alkalmat kihasználva telefonálni próbált a rendőrségre, s ezzel hibát követett el. Elszabadultak az indulatok, „a telefont kiragadták a kezéből és [a] földre dobták, őt pedig [...] ütlegelni kezdték." Ót is, Szabó Kálmánt is többször ököllel arcul ütötték, illetve, miután a földre kerültek, meg is rugdosták őket. A dulakodás közben ifjabb Krár Márton leverte a lámpaburát, sötét lett. A két pénzügyőr így kimenekült a hivatalból, amelynek nyitott ablakán többen is szórták kifelé az iratokat. A megjelenő Gippert Antal elemlámpájával bevilágított az ablakon, s meg akarta tiltani a további károkozást. Ebből némi bonyodalom támadt, kis híján őt is megtámadták. Időközben az udvarba jött Kocsis Ferenc, a járási tanács pénzügyi osztályának dolgozója, aki néhány évvel korábban maga is pénzügyőr volt. Látta, hogy javában tüzelik az iratokat, s felszólította őket, ne égessék el a szemleíveket, hiszen azokra minden rendszerben szükség van. Rá se hederítettek, ezért lábbal taposni kezdte a tüzet. Valaki hátulról, viharkabátja csuklyájánál fogva a földre rántotta, és többen is megrugdalták, ütlegelték. A három bántalmazott közül Szabó Kálmán nem szenvedett komolyabb sérülést, Pintérnek könnyebb (nyolc napon belül gyógyuló) sérülései voltak, Kocsis sebesülései a bűnügyi iratokhoz csatolt látlelet szerint húsz napon túl gyógyultak. Közben Szabó Kálmánné is segítséget akart hozni, azonban az udvarról nem tudott kijutni, mert a kapuból valaki visszazavarta. Végül Pintérék kisfiának sikerült kereket oldania, a rendőrségre futott. Összetalálkozott Olesák Lászlóval, aki 56 Manner József emlékezete szerint a nagygyűlés idején néhány szovjet páncélos húzott el a Bajcsy-Zsilinszky utcán feltehetőleg a vajali bázis felé tartva, a tömeg azonban ügyet sem vetett rájuk. 57 Ma: Radnóti Miklós Altalános Iskola.
