Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Tizenkét forradalmi nap

„Amíg Pesten vér folyik, nem dolgozunk!" Kukor Károly ben, vagy valamivel korábban a szabadidős bányászok feltörték a bodajki vasútállomáson veszteglő sörös vagont, s a hordók csapra ütése után talán az italból, attól megrészegülve merítettek bátorságot, hogy hamarosan a legrégibb, általuk is jól ismert és bevált módszerhez folyamodjanak. Ahhoz az eszközhöz, amelyről annyit hallottak a pártszemináriumokon és a többi „fejtágítón" a közelmúltban. Egy olyan fegyverhez, amely a nemrég letűnt régi rendszerben a „bányabárók" és a „népnyúzó burzsujok" ellen a leghatékonyabbnak bizonyult: a sztrájkhoz. Ez még egyelőre csak munkabeszüntetés volt, nem hagyományos értelemben vett sztrájk, de a lavina hamarosan megállíthatatlannak bizonyult... Az éjszakások jó része már le se szállt a vágatokba, vagy akik fel is vették a munkát, azok is hamarosan kiszálltak, s ettől a pillanattól kezdve gyökeresen megváltozott minden. Még ezen az estén létrehozták az üzem húsztagú munkástanácsát is. Tagja lett többek között Kukor Károly és Gyula, Varga Imre, Onódy Tibor, Lénárt István, Érchegyi Gyuláné, Salgói Kálmán, Kohán Károly, Csendes Mihály, Fehér Ignác, Papp József, Kaviczki Mihály, Böcskei Ferenc, Ripáczky Ottó és Árvay László. A munkamegtagadás híre órákon belül eljutott minden faluba a környéken. A vidéki bányászok a munkásszállításra használt bódés teherautókon, a „fakaruszokon" szétszéledtek a környező településekre, a bodajkiak pedig vonatra ültek. A családosok a lakásokba, a nőtlenek a legényszállóra mentek, ahol a többiek a délután folyamán eltulajdonított és a szállóra görgetett söröshordókat már csapra ütötték. (A mintegy 10 hektoliter sör, amely a falu északi részén lévő csókakői