Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Vae victis! Az intézményesített megtorlás

Lendvai, Kovács, Simon, Karajos, Szarka és a két Kukor terhére dr. Baranyai Sá­muel fellebbezési óvást nyújtott be. A lefogottak egyelőre szabadultak, Köves Ist­vánt azonban továbbra is előzetes letartóztatásban tartották, elengedésére csak a megyei bíróság május 23-i zárt ülésén hozott végzése nyomán került sor; „[...] fi­gyelemmel arra, hogy vádlott két ellátatlan gyermekéről gondoskodik, közel egy éve előzetes letartóztatásban van, a bíróságnak az a meggyőződése, hogy a vád­lott szökésétől tartani nem kell." 1958. június 4-én Baranyai Sámuel a nem jogerős, azaz folyamatban lévő Var­ga Miklós és társai-ügyben indítványozta, hogy a megyei bíróság Szarka Sándor bírósági vallomását egészítse ki, mert megítélése szerint ügyészi kérdésre a vád­lott azt felelte, hogy „Úgy emlékszem, hogy nem vadászfegyverrel, hanem hadi­puskával lőttem Hajnal lakása felé, amit később kaptam [!] a nemzetőrségnél. Cselekményem miatt november 4. után bocsánatot is kértem Hajnal Ignáctól." Ugyanekkor Kukor Gyula és Károly vallomását is kérte kiegészíteni, illetve mó­dosítani az 1956. november 5-én történtekkel kapcsolatosan. Baranyai szerint ugyanis azt vallotta Kukor Gyula, hogy „november 5-én vagy húszan nemzetőrök az egyik népboltban voltunk, amikor azt hallottuk, hogy megjöttek az oroszok. Közülünk többen riadót kiáltottak, és az oroszok elől bemenekültünk az erdőbe." Kukor Károly vallomása Baranyai interpretációjában úgy hangzott, hogy „no­vember 5. napján déli 12 óra lehetett az idő, amikor azt hallottuk, hogy szovjet csapatok érkeztek a községbe. Közülünk egyesek riadót kiáltottak. A harcot cél­talannak tartottuk velük felvenni, mivel páncélautójuk is volt, s ezért akként ha­tároztunk, hogy az erdőbe menekülünk. Az oroszok is tudomást szereztek rólunk, és pillanatok alatt bekerítettek bennünket és ki kellett törnünk. Az oroszok részé­ről rengeteg lövés volt, egy-két lövés tőlünk is elhangzott. A tűzharcban egy sze­mély közülünk meghalt." Baranyai tovább is „idézi" jegyzeteit, azonban későbbi mondatai érdemi információt nem hordoznak számunkra. Mint állítja: „Kukor Gyula és Károly vádlottak a tárgyaláson készített jegyzeteim és emlékezetem sze­rint is a fentiek szerint nyilatkoztak, s mivel a jegyzőkönyv lényegesen eltérő adatokat tartalmaz, a jegyzőkönyvek módosítását, kiegészítését ezért tartom szükségesnek." Baranyai ceruzával, A/4-es méretű lapokra készített jegyzetei az ügy aktáiban megvannak, azoknak az ismételt átolvasása után azt kell mondanunk - minden skrupulus nélkül -, hogy amikor beadványát megírta, a jegyzeteire nem, vagy alig támaszkodott, sokkal inkább az emlékezetére. Az viszont némileg megcsal­ta őt. Az sem zárható ki azonban, hogy célirányosan, a fenti három vádlott ese­tében igen enyhének tűnő - 6, illetve 10 hónapos felfüggesztett - börtönbünte­tés súlyosítása érdekében emlékezett rosszul! Kukor Gyula jól tudta, hogy a balinkai népboltban voltak, azt tehát nevén is nevezte. (Baranyainak viszont hir­telen nem jutott eszébe?) Ez azonban lényegtelen adalék, mint ahogyan az is, hogy kiáltott-e közülük valaki riadót. (Ez sem felel meg a valóságnak, hiszen mindnyájan bementek a boltba, élelmet venni. Az őket utolérő Takács János ki­áltott be az üzlet ajtajából, hogy „Itt vannak a ruszkik!") Sokkal érdekesebb az,

Next

/
Oldalképek
Tartalom