Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Vae victis! Az intézményesített megtorlás

A nyomozati szakban számtalan visszaélés történt, ezt bizonyítják azok a vallomások is, amelyeket a perben szereplő tanúk tettek. Dimovics János tanú szerint: „a nyomozás során én nem használtam a szerzés, irányítás kifejezéseket." A számonkérés alól mentesített Mayer Jakab ezt mondta a bíróság előtt: „A rendőrségen azonban ütöttek-vertek, és azt kellett mondanom, illetve aláírnom, amit rám kényszerítettek. A rendőrség kényszerített a vallomásra." Farkas József tanú: „Nyomozati jegyzőkönyvem a jelenlétemben készült el. Kihallgatásom közben azonban úgy megvertek, hogy mindent aláírtam volna, amit elém tesznek, mert kényszerhelyzetben voltam. Kukor Károlyt én csak a rendőrségen ismertem meg. Kihallgatásomban és bántalmazásomban több rendőr is részt vett, névről egyiküket sem ismerem". Kerger József tanú: „Szabó rendőr alhadnagy [!] azt mondta, hogy előveszi a Kádár-kolbászt, ha nem írom alá, s így írtam alá olyan jegyzőkönyvet, amely nem felel meg különben a valóságnak. így nem is ismertem akkor a Kukorokat, Vargát se. A nevüket meg se említettem a nyomozás során, de nem is tehettem, mert sem akkor, sem most nem ismerem őket. Ellenben a vallomásom [...] Szabó rendőr alhadnagy egészítette ki, s amikor vonakodtam a jegyzőkönyvet aláírni, kijelentette, hogy előveszi a Kádárkolbászt, és attól majd aláírom." Takács József: „Nyomozati kihallgatásom alkalmával Szabó hadnagy gumibotot tett elém az asztalra, és kilátásba helyzete, hogy azzal megver, ha nem mondom, amit szerinte tudnom kell. így született meg nyomozati vallomásom." Krár József, aki tanúsította, hogy a balinkai temető kerítését valakik megrongálták, annak időpontját nem tudta meghatározni. Mint mondta, „azt, hogy mikor volt, nem tudom, azt a rendőrök mondták. A nyomozás során én egyetlen vádlottról se beszéltem, ellenben a nyomozó rendőr mondotta, hogy kik voltak ott és mit csináltak. Én elolvastam a jegyzőkönyvet, de akkor csak azok voltak benne, amit én vallottam, hogy került oda vallomásommal ellentétes adat, nem tudom." Fejfer Ferenc is megváltoztatta a rendőrségi vallomását, mert „nem igaz, hogy Varga Imre és Kukor Gyula hőbörögtek azokban a napokban. Szó volt ilyesmiről a rendőrségen, de én ilyet nem állítottam. Nem tudom, miként került ez a jegyzőkönyvbe. [...] Az igaz, hogy saját kezűleg írtam alá a jegyzőkönyvet, de aláírás előtt nem olvastam el." A legmegdöbbentőbb vallomást ez ügyben az elsőrendű vádlott, Simon József tette, akit a móri nyomozók három alkalommal hallgattak ki: „Mindhárom alkalmával Szabó nyomozó személyesen vert meg és a rám fogott géppisztoly előtt, bármit tartalmazott volna a jegyzőkönyv, aláírtam volna." Az őt ért megaláztatást Simon rendkívüli módon szégyellette, ezért annak részleteit nem kívánta elmondani a bíróság előtt, csupán annyit jegyzett meg az utolsó szó jogán: „A tárgyaláson azért vallottam, hogy a párttagok nyilvántartó könyvét én kértem tőle Iti. a párttitkártól], mert ilyen vallomást tettem a nyomozás során is, és hogy [ott, akkor] miért vallottam így, azt meg nem okolhatom..." Az ítélettel, amely csak Petracsek esetében emelkedett jogerőre 1958. március 3-án, az ügyészség és a pártvezetés is elégedetlen volt. A 15 vádlott közül Varga,