Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Vae victis! Az intézményesített megtorlás
sal szemben súlyos testi sértés bűntettében." Kiss azonban valóban elkövette a súlyos testi sértés bűntettét - Csákberényben, igaz, nem a forradalom időszakában (hiszen arra 1957 tavaszán került sor), és annak semmiféle „politikai vetülete" nem volt. Falubelijét, V. Lajost bántalmazta egy vitát követően, aki sérülését és annak nyolc napon túl történt gyógyulását orvosi látlelettel bizonyította is. Hogy mindezt miért tették ennek a pernek tárgyává, nem tudjuk. (E szempontból sokkal inkább logikus lett volna a korábbiakban ismertetett, a politikai nyomozók számára fiaskóval végződő csákberényi „szervezkedés" ügyét idekapcsolni.) A vádirati tényállás nem tett említést arról, hogy Kiss november 4-én délelőtt robbanóanyagot akart szerezni a pusztavámi bánya lőszerraktárából falubelijétől, az ott szolgálatot teljesítő Folmeg Ferenc alhadnagytól. A bíróság mégis foglalkozott a dologgal annak ellenére, hogy ezt nem tehette volna az eljárásjog szabályai szerint: ez (az ügyész figyelmetlensége miatt) nem volt a per tárgya! Mint megállapítja az ítélet indoklása, „a vádlott nem választott volna olyan rendkívül nagy kerülőutat Mórról [Csákberénybe tartva], ha Pusztavámon semmi elintéznivalója nincs. Ez a magatartás is vádlott egyéniségére utal, mert a vádlott elindulásakor már tudta, hogy az ellenforradalom leverése kezdetét vette, és nyilvánvalóan nem a közrend és közbiztonság céljait akarta a robbanóanyaggal szolgálni." (Egyébként a Vértes hegységen keresztül Csákberénybe menni nem számít rendkívüli kerülőnek, s különösen nem, ha a 8l-es országúton Székesfehérvár felől, szemben, Mórra tart egy szovjet alakulat.) A bíróság a váddal ellentétben nem látta bizonyítottnak, hogy Kiss József november 4-én politikai nézetei miatt zaklatta volna Szailer Ferenc párttitkárt. Erre „a bizonyítási eljárás során sem merült fel adat, ez a cselekmény tehát nem volt terhére megállapítható". A megyei bíróság Köves István erdészeti munkást bűnösnek mondta ki népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel bűntettében, és ezért őt másfél évi börtönre ítélte, egyúttal három évre eltiltotta egyes jogainak gyakorlásától. Ugyanebben a vádpontban marasztalta el Gömbös Zoltán villanyszerelőt, Lendvai Konrád építőipari segédmunkást és Kovács Gyula váltókezelőt is. Mindhárman egy-egy év börtönt kaptak, s mellékbüntetésül két-kétesztendős joggyakorlástól való eltiltást. Kovács büntetésének végrehajtását három évre felfüggesztették. Velük kapcsolatban azt állapították meg, hogy a nemzetőrségbe (amelyhez tartozni - ezek szerint - egyes esetekben bűn volt, máskor meg nem) nem önként, hanem felhívásra jelentkeztek. Kövessel kapcsolatban a bíróság már szóba se hozta, hogy „politikai nyomozó csoportot" vezetett volna, ezzel szemben felrótta neki, hogy a Vincze Kálmán volt rendőr főhadnagy intézkedésére történő vadászfegyver-begyűjtéssel kapcsolatban nem tett észrevételt, tehát azzal egyetértett. Márpedig ez az állam „megdöntésére irányuló mozzanat volt országosan is, hiszen a vadászfegyverek majdnem kizárólag párttagok használatában voltak. A párttagok lefegyverzése pedig az adott időszakban - mondja valamilyen különös logika alapján az elmarasztaló ítélet indoklása - az ellenforradalom célkitűzései magvalósulásának elősegítését jelentette."
