Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Vae victis! Az intézményesített megtorlás
Lendvai tehát azért kapott egy évet, mert utasításra „megkísérelte fegyverek begyűjtését". Gyakorlatilag semmilyen bűnt nem követett el, a cigányok kivégzéssel való megfenyegetésének vádja sem állta meg a helyét, noha Németh János megyei politikai nyomozó - élénk fantáziával - azt is állította Lendvairól, hogy „a cigánytelepen fegyveresen a cigányokat falhoz állította, sorban agyon akarta őket lőni, állandóan fegyveresen járkált és rettegésben tartotta a lakosságot". Ha a fenti okfejtés alapján mégis elfogadnánk, hogy büntetést érdemelt, akkor azt is meg kellene jegyeznünk, hogy már régen letudta azt! 1957. március 10-én történt őrizetbe vétele után Kistarcsán internálták, onnan csak szeptember 9-én szabadult. Az előírásnak megfelelően jelentkezett a megyei rendőr-főkapitányságon, majd Móron, ahol a jól bevált szokásnak megfelelően azonnal őrizetbe is vették. 324 (Ez történt szinte minden internálttal, aki ellen büntetőpert helyeztek kilátásba.) Schiffer János mellé került a cellában. Bores László politikai nyomozó hallgatta ki. Az ő esetében ugyancsak azt az eljárást követték a nyomozók, amit Gömbös és Köves kihallgatásai alkalmával: kézírásos önvallomását, amelyet 13-án fogalmazott, „gépbe téve", saját ízlésüknek és koncepcióiknak megfelelően átírták, majd szignáltatták azt. Ügyét november 10-én adták át a megyei főügyészségnek. Mint azt a bíróság tényként megállapította, „Köves és Lendvai Vincze társaságában keresték Madarász és Szekeres tanácsi dolgozókat". Ezt azonban nem tekintette büntetendő cselekménynek - ellentétben a váddal -, mert „a kihallgatott Köves és Lendvai vádlottak alátámasztották [Varga Miklós] vádlott azon védekezését, hogy Varga lakásukra hívta össze a bujkáló tanács[i] alkalmazottakat, és garantálta jövőbenfi] biztonságukat". Gömböst és Kövest felelőssé tették viszont a rendőrtisztek elbocsátásáért, annak ellenére, hogy az ítélet megállapította: „kétségtelen, hogy a megbeszélésen vezető szerepük nem volt, nem indítványoztak és nem szóltak hozzá, [...] nem merült fel az elbocsátásokkal kapcsolatosan pártállások kérdése, mégis törvénytelenek voltak az elbocsátások, és ezért a törvénytelen intézkedésért a törzsparancsnokság minden egyes tagja egyetemlegesen felelős". (Vajon ugyanezen „bűncselekmény" miatt nem kellett volna-e mellettük, a vádlottak padján ülnie Vinczének? Mindenesetre tanúként megjelent, és volt nemzetőrtársaira, beosztottaira vallott annak rendje s módja szerint.) Egyedül Petracsek István erdei munkás (aki a vádbeli időben a gyapjútermelő vállalat igazgatója volt) nem kapott marasztaló ítéletet. Kis híján eleve kihagyták - ugyancsak a párt utasítására - a perből, ugyanis mentő tanú akadt a számára Nagybátori Gyula volt párttitkár és Gaskó József volt ÁVH-tiszt személyében. Utóbbi elmondta: Petracsek őt az általa vezetett gyapjútermelő vállalat tárnokpusztai telephelyén - egy hamis munkaszerződés felhasználásával - bújtatta. 324 Az őrizetbe vételre minden esetben a területileg illetékes pártbizottság egyetértésével került sor. A Közbiztonsági Őrizetet Végrehajtó Országos Parancsnokság fejlécével ellátott ún. Elbocsátólcvélre a 48 órán belül való jelentkezés kötelezettségén túl általában ráírták: „Rendőri felügyelet alá helyezését javaslom."
