Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Vae victis! Az intézményesített megtorlás

azt a látszatot keltette [sic!], hogy az ellenforradalom célkitűzéseinek megvalósítását segíti". Ugyanígy, a járási nemzetőr-parancsnokság alá tartozó községi nemzetőrségek is „a volt csendőrök vezetése alá tartoztak". Varga Miklósnak azt rója fel többek között a vádirat, hogy a bakonycsernyei nemzetőrségen Simon József volt csendőr törzsőrmestert bízta meg a parancsnoki teendők ellátásával (holott az már befejezett tény volt addigra). Az AVH-sok ottani letartóztatása kapcsán az ott őrizetbe vetteket az ügyész szerint „meztelenre vetkőztetve hallgatták ki". Ezt követően Varga olyan nemzetőrséget épített ki parancsnokságának néhány napja alatt, „amely a rend fenntartása helyett a kommunisták üldözését tartotta legfontosabb feladatának. [...] Parancsnoksága alatt a volt csendőr politikai nyomozói 8 ÁVH-beosztottat tartóztattak le, közülük többet tettlegesen bántalmaztak." Kiss József „politikai nyomozó" a vádirat szerint „Szailer Ferencet zaklatta", részt vett az ávósok megszégyenítő vallatásában, „miközben azokat tettlegesen is bántalmazta". Köves István, akit a vádirat a politikai nyomozócsoport vezetőjének tesz meg, „közvetlenül irányította a politikai nyomozókat az AVH-s dolgozók letartóztatására. Az ő utasítására a beosztottai a móri kommunista vezetők lakásán fegyverrejtegetés ürügye alatt [sic!] házkutatásokat tartottak." Baranyai szerint Gömbös Zoltán Varga Miklós tanácsadójaként működött, és szervezte a községekben a nemzetőrséget. Részvételével tartóztatták le „Kaviczki AVH-hadnagyot és két társát, majd megszégyenítő kihallgatásnak vetették alá őket". Emellett fegyvereket osztott ki a környező települések nemzetőrségei részére, s ezek tagjaival is „letetette a nemzetőr-esküt". Ugyanígy, a móri diákság részére is fegyvereket adott ki. Lendvai Konrád és Kovács Gyula házkutatásokat tartott fegyverkeresés ürügye alatt, illetve mindketten részt vettek a Szekeres László és Madarász Sándor felkutatására szervezett akcióban. Részt vettek abban a „sajnálatos eljárásban, amelyet Vincze Kálmán volt rendőr főhadnagy mint nemzetőrparancsnok-helyettes és a vele együtt lévő nemzetőrök a cigánytelepen végeztek, melynek során a cigányokat arra kényszerítették, hogy az egyik házba húzódjanak be". A vádirat szerint a vádiratban foglaltakat a beismerő vallomások és a tanúk által elmondottak megnyugtatóan bizonyítják, ezért az ügyész a terhelteket többek között a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétellel, személyes szabadság megsértésének bűntettével, magánlaksértéssel vádolta meg. Egyúttal indítványozta az időközben az előzetesből kiengedett Lendvai, Köves és Gömbös lakhelyelhagyási tilalmának meghosszabbítását, míg Bándyval szemben - külön határozatban - megszüntette az eljárást. A tárgyalásra 26 tanút idéztettek meg, ezek egy része a december 16. óta már zajló Simon József és társai-ügy vádlottja volt. Ugyanakkor Klujber László, ahogyan Schiffer és Králitz tárgyalásán, úgy ezúttal sem jelent meg, sem a bíróság, sem a vád nem tartotta indokoltnak meghallgatását, holott a per során többször is szóba került a neve. Hogy a párt e perek lefolytatását mindvégig fokozott figyelemmel kísérte, s az ügyészséget és a bíróságot instruálta, az eddigiek alapján is nyilvánvaló. Ezt to-