Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Vae victis! Az intézményesített megtorlás
pártbizottság számlájáról! (Valójában - mint arra emlékszünk - éppen ellenkezőleg, az Estélyi Gyula, illetve Kecskés János és Horváth Ferenc által végrehajtott banki pénzfelvétel ügyében érdeklődött.) Rostásné állítása szerint őt Schiffer arról is kioktatta, hogy az elvtárs megszólítás megszűnt, most a polgártárs a helyes titulus. A bankfiók vezetője és a többi alkalmazott azonban ennek ellentmondó vallomást tett, s egyúttal azt állították, hogy Rostásné a munkakörénél fogva nem volt abban a helyzetben, hogy pénzt vagy információt adhatott volna Schiffernek, sőt, az állítólagos beszélgetés közte és a tanár, illetve a társaságában lévő Kiss József között le sem zajlott. A két férfivel Galambos László bankfiókvezető és Kovács Jolán alkalmazott beszélt. Utóbbi azt is elmondta, „arról semmi szó nem volt, hogy pénzt akarnának felvenni". Valójában „Milla Rezsőné pénzforgalmi előadóhoz fordultak azzal a kérdéssel, hogy fizettünk-e ki a pártbizottságnak pénzt. [...] Rostásnéval a két személy nem beszélt, az ügyfélfogadás neki nem is feladata, ő csak kisegíteni szokott az ügyfélforgalomnál." Kovács Jolán és Galambos László egyként azt vallották, hogy „hitelkeret-túllépésről, vagy az elvtárs-polgártárs szóhasználatról nem volt szó." (Ezek ismeretében nem zárható ki, hogy az ügyben vizsgálatot folytatott Rostás Lajos nyomozó „felkészítette" feleségét a tanúvallomásra.) A járási párttitkárral ellentétben ott volt viszont a tárgyaláson Szabó Lajos járási tanácselnök, aki - megítélésünk szerint - korrekt, tisztességes hangvételű vallomást tett. Legfontosabb azonban nem az eseményekről adott tényszerű beszámolója volt. Figyelmünket sokkal inkább az eseményekről adott értékelése kell, hogy megragadja. Eszerint - mint vallotta - „Schiffer János működésével kapcsolatban nekem, személy szerint, nem volt kifogásom. Schiffer működésével a járási pártbizottság foglalkozott, tevékenységét mélyen elítélték, és mint ellenforradalmárt értékelték." Természetesen nem segített az sem Schifferen, hogy mindvégig ártatlannak vallotta magát. Hiába hivatkozott arra is, hogy tevékenységéért Dunai Sándor köszönetet mondott neki november 4-én. Azzal pedig valószínűleg inkább rontott a helyzetén, amikor azt mondta: „Ugyanaz a szerepem volt, mint Klujbernek, és a többi párttagnak, azok is helyeselték az AVH-sok letartóztatását. Az egyes napirendi pontok felett szavazás volt, azok ellen sem volt ellenszavazat." Schiffer Jánost és dr. Králitz Gyulát, a járási nemzeti bizottság volt titkárát a bíróság az 1958. február 7-én meghozott B.929/1957/9. számú ítélete szerint bűnösnek találta a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel bűntettében, s ezért Schiffert főbüntetésül kétévi, míg Králitzot tízhavi börtönre ítélte. Az utóbbi büntetését azonban három évre felfüggesztette. Schiffer János büntetésébe a letartóztatásban illetve hatósági őrizetben töltött időt teljes egészében beszámította. Mellékbüntetésül 500,- Ft vagyonelkobzást is kapott, s 3 évre eltiltották választójogának gyakorlásától és közhivatal viselésétől is. A felmerült 416,- Ft bűnügyi költséget egyetemlegesen tartoztak megfizetni.