Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Vae victis! Az intézményesített megtorlás

Mint a bíróság indoklásában azt megállapította, „Schiffer János vádlott alaptermészetéből adódik az, hogy mozgékony, öntevékeny, vállalkozó szellemű. Cselekményeit nem ellenséges érzületből fakadóan követte el, [...] spontánul került az eseményekbe és általában a nemzeti bizottság utasításait hajtotta végre. Králitz Gyula másodrendű vádlottat távollétében választották meg, néhány napig tartó tevékenysége csupán adminisztrációs munkákból állt." Schiffer bűnössége azonban eldöntött tény volt a bíróság ítéletétől függetlenül is, hiszen Szabó Lajos vallomása szerint „[...] attól az irányvonaltól, amit a járási pártbizottság a járási nemzeti bizottságnak adott, a járási nemzeti bizottság tagjai közül Kiss ISándor], Schiffer és Onódy [Tibor] tértek el, tehát nem valósították meg a járási pártbizottságnak a járási nemzeti bizottsággal kapcsolatos elképzeléseit". Az volt tehát a bűnük, hogy a pártdiktatúra ellen kirobbant forradalomban nem a párt elképzelései szerint tevékenykedtek. A bíróság ítéletét Baranyai ügyész nem találta elég súlyosnak, s 1958. június 6-án fellebbezési óvást nyújtott be. Ezzel egyidejűleg a védők enyhítésért fellebbeztek. Schiffer János budapesti védőügyvédje az egykori vérbíró, dr. Olty Vilmos volt, nem sok sikerrel képviselte ügyét: Schiffer börtönbüntetését a Legfelsőbb Bíróság dr. Fehérváry Árpád tanácsa 1958. október 28-án felemelte három évre, a mellékbüntetéseket helybenhagyta. A Králitz Gyula terhelttel kapcsolatos ügyészi óvást elutasította. Mint azt a Legfelsőbb Bíróság megállapította, Huszár Pál, Petró József, Dobos Sándor és Sárvári János tanúvallomása alapján nyilvánvaló, hogy az elsőfokú bíróság egy sor, Schifferre nézve terhelő adatot nem értékelt kellőképpen. S bár azt is megállapította dr. Fehérváry, hogy a bizonyítékok újra mérlegelésére nincs mód, mindez nem akadályozta meg őt abban, hogy a büntetést megemelje. Jellemző módon, az ítélet indoklása is hivatkozott arra, hogy már a pártbizottság is ellenforradalmárként ítélte el (!) Schiffert. Schiffer János a bíróság kiszabta verdikt után szabadlábra került, ám a gimnáziumba nem térhetett vissza. Szüleihez költözött Vérteskozmára, s közben Oroszlányra járt dolgozni, csillés lett a bányában. November 10-én kérvényezte a börtönbüntetés elhalasztását szüleinek idős korára, megromlott egészségi állapotára hivatkozva, azonban kérését elutasították. 17-én be kellett vonulnia. Büntetését Pálhalmán, a rabgazdaságban töltötte le, s onnan szabadult az 1959. április 3-án kihirdetett részleges közkegyelem alapján június 25-én, miután büntetését megfelezték. Összesen 1 év 3 hónapot és 8 napot töltött börtönben. Schiffer János tanári pályafutása örökre véget ért, egy ideig Budapesten dolgozott az építőiparban segédmunkásként, majd fatelepi munkás lett Pusztavámon. Később kazánfűtő lett ugyanott, ehhez még vizsgát is tett. Egészsége azonban végleg megromlott, 1963 szilveszterén meghalt a móri kórházban. 27 évvel később, özvegye kérésére ügyét felülvizsgálták, s büntetését 1990. március 2-án semmisnek mondta ki a Legfelsőbb Bíróság. A csendes, visszahúzódó, zárkózott természetű dr. Králitz Gyula „volt szolgabíró" haláláig a megyei rendőrkapitányság III/III. alosztálya célszemélye volt,