Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Vae victis! Az intézményesített megtorlás
A pótnyomozást július 24. és augusztus 30. között folytatta le a móri rendőrség. Ennek következményeként augusztus 15-én Remete Ferenc volt nemzetőrparancsnokot is letartóztatták (ezután az ún. Nesztler-ügy már Remete Ferenc és társa néven futott). A pótnyomozás befejeződésével az ügybe korábban bevont néhány, ám eddigre az eset szempontjából érdektelenné vált személlyel szemben az eljárást megszüntették, viszont egy újabb nyomozói „bravúr" nyomán az addig csupán a csókakői „ellenforradalmi eseményeket" vizsgálók bokodi és pusztavámi szálakat fedeztek fel. Ezek azonban a későbbiekben önálló üggyé terebélyesedtek. A bodajki „ellenforradalmárok" ügyével viszont nem vonták össze a csókaiakét, holott több érintkezési pont is volt. Ez feltehetően meghaladta a nyomozók lehetőségeit, ennek a szálnak a kibogozásával nem bajlódtak a későbbiekben. (Mint azt majd látni fogjuk ezúttal is, az adatokkal meglehetősen szabadon bántak, s inkább a móri nemzetőrök, nemzeti bizottsági vezetők ügyét igyekeztek a bodajki, bakonycsernyei perrel összeolvasztani.) A vádirat már 1957. augusztus 29-én elkészült, Remete Ferencet - elsőrendű terheltként - a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétellel vádolták. Tettét azzal követte el, hogy a felizgatott tömeget október 26-án a pártház elé vezette, a népi demokrácia elleni hangulatot szította, részt vett a pártház feltörésében és a rongálásban. Ezután nemzetőrparancsnok és nemzeti bizottsági elnök lett. November 4. után a lakásán a felkelőket élelemmel látta el. A másodrendű terhelt Nesztler Antalt a népi demokratikus államrend elleni izgatással és a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett hűtlen kezelés bűntettével vádolták meg. A vádirat szerint Nesztler is részt vett felvonuláson, ahol izgató kijelentéseket hangoztatott illetve kiáltozott. A későbbiekben tagja volt a Remete vezette nemzetőrségnek, gyakran tett többek előtt izgató kijelentéseket, november 4. után, a sztrájkok idején pedig a munkára gyülekező bányászokat arra biztatta, hogy ne menjenek dolgozni, miközben féldeciket fizetett nekik. Az ellenforradalom idején bőkezűen szórta a pénzt italra, ellenszolgáltatás nélkül vendégelte meg a bolti italkészletből barátait. Remete október 15-én szabadult ugyan az előzetesből, a megyei börtönből, de ezt követően lakhelyelhagyási tilalmat rendeltek el számára. Ez alól - kérvényére - később mentességet kapott. Mivel a Nesztlerrel kapcsolatban korábban kialakított koncepció tarthatatlansága - mint láttuk - nyilvánvalóvá vált, az állítólagos sikkasztás miatt ügyét a bírói szakban elkülönítették. (Erre annál inkább szükség volt, mert annak elbírálása a Móri Járásbíróság hatáskörébe tartozott, míg a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés illetve az izgatás miatti ítélethozatal a megyebíróság kompetenciája volt.) Remete ügyében 1958. január 7-én hirdettek ítéletet Székesfehérváron, Nesztlerében pedig február 13-án. Remete Ferencet az ellene felhozott vádak alól bizonyíték hiányában felmentették. Mint azt az ítélet indoklásában dr. Tóth István bíró, az ítélőtanács elnöke megállapította, a vádirati tényállással ellentétben az eljárás során nem merültek fel adatok Remete bűnössége mellett, ellenkezőleg, „egyenesen pozitív, helyes