Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Vae victis! Az intézményesített megtorlás
magatartást igazoltak" - bizonyítékul Balogh Antal községi tanácstitkár és Szabó István tanácselnök-helyettes tanúvallomását említve! (Szabó a következőket vallotta: „Remete Ferenc a segítségünkre volt a rend biztosítása érdekében. Segítségünkre volt, nem akarta a hatalmunkat átvenni." A vád másik tanúja, Portik István volt párttitkár elismerte: Remete Ferencnek a tüntetés szervezésében játszott szerepével és az izgató kijelentéseivel, kiabálásával „kapcsolatos vallomásomat én hallomásból szerzett értesülésem alapján tettem meg". Bognár Zoltán ugyanakkor visszavonta rendőrségi tanúvallomását Remetével kapcsolatban, mivel „nem tudja azt, hogy került be a jegyzőkönyvbe".) Miután az ügyész maga is ejteni kívánta a vádat, az ítélet azonnal jogerőssé vált. A Remete-ügy azonban ezzel nem ért véget, az ácsmester igazi kálváriája még csak ezután kezdődött. Az ítélethirdetést követően Baranyai Sámuel ügyész perorvoslatot kért arra hivatkozással, hogy „hamis vád" bűntettének alapos gyanúja forog fenn. A vád tanújaként szereplő Portik István rendőr hadnagy, volt községi párttitkár, aki karhatalmistából egycsapásra lett a móri rendőrkapitányságon tiszt és egyben - némi huzavona után - Mező Béla rendőrkapitány politikai helyettese, adatokat talált arra vonatkozóan, hogy a felmentő ítélet hamis, illetve meghamisított tanúvallomások alapján született. S bár a gyanúokokat a megyei ügyész, Baranyai Sámuel fogalmazta meg, úgy tűnik, hogy a tervezett új eljárást - nyilván nem véletlenül - járási körben kívánták lefolytatni. Remetét 1958 nyarán - feltehetőleg július 24-én vagy 25-én - a móri rendőrök ismét őrizetbe vették. A július 27-i rendőrségi esti jelentésben ezt Portik hadnagy, ügyeletes tiszt jelentette a megyére másnap. Mint jelentésében állítja, Remete a januári ítélethozatalt megelőzően megfenyegette Lőrincz Ottót és több társát, majd rábírta őket, hogy a korábban tett terhelő vallomásaikat vonják vissza. Mivel az elgondolást a járási ügyész, aki átmeneti ideig Podt Sándor volt, magáévá tette, Remete rendőrségi őrizetéből előzetesbe került július 26-án. (Ezt két ízben is meghosszabbították, legutóbb október 22-ig.) A vádirat 1958. augusztus 27-én készült el, ebben Remete újfent elsőrendű terheltként szerepel. A nyomozati szakban több ízben kegyetlenül megvert Remete Ferenc mellett perbefogták Lőrincz Ottót, Bognár Zoltánt és Suralik Lajost is. Ellenük az volt a vád, hogy hamisan tanúskodtak Remete mellett, illetve, hogy - annak felszólítására - hamisan vonták vissza vallomásukat, s ennek következtében mentették fel őt a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vádja alól. Remete október 4-én az eljárást követően hozott ítéletében öt hónapot kapott a Móri Járásbíróságon. Társait négy-négy hónap végrehajtandó börtönre ítélték. Az indoklás szerint kétrendbeli hamis tanúzásra felbujtás illetve kétrendbeli tanúzás hamis visszavonására való felbujtás bűntettét követte el. A még nem jogerős ítélet kihirdetését követően sem engedték el, ezért a letartóztatással szemben Remete panasszal élt, eredménytelenül. Arra hivatkozással tartották továbbra is őrizetben, hogy a várható súlyos ítélet miatt szökésétől tartani kell. Végül a megyei bíróság rendelvényére október 21-én szabadult.
